Mester!

Hogy sose legyek
szomorú, mintha szállnék,
lehet táncolni?

sat. haikuja

Juha Richárd: Korlátnál

hajku

nyögve


emlékezni lesz
még tán idő, de élni
már nem, kedvesem

sat.

a fényképen a hajdani Nádasdy Borbála zagol

Virágok közt táncoló

A szél adná a zenét,
és táncom a szelet.
Csak neked táncolnék
- elnyerni szerelmed.

Tánc

Simon Goinard Phelipot

Szélkiáltó - Robert Burns: Mary Morison

 A költő szobra a Centrál Parkban J. Steel műve 188o-ból.

Ez az élet

Oh the wind whistles down

Ó, a szél fütyül le

The cold dark street tonight

Ma éjjel a hideg sötét utcán

And the people they were dancing to the music vibe

És emberek táncolnak a zene ütemére

And the boys chase the girls with the curls in their hair

És a fiúk a göndörhajú lányok után járnak

While the shy tormented youth sit way over there

Míg a szégyenlős fáradt fiatalság odaát csücsül

And the songs they get louder

És a dalok hangosabbak

Each one better than before

És jobbak mint azelőtt

And you're singing the songs

És te énekled a dalokat

Thinking this is the life

Abban a hitben, hogy ez az élet

And you wake up in the morning and you're head feels twice the size

És reggelre kelve úgy érzed, duplája a fejed

Where you gonna go? Where you gonna go?

Hová mégy? Mondd hová?

Where you gonna sleep tonight?

Hol fogsz aludni ma éjjel?

So you're heading down the road in your taxi for four

Így mégy lefelé az utcán a négyüléses taxiban

And you're waiting outside Jimmy's front door

És kint vársz a Jakusék kapuja előtt

But nobody's in and nobody's home 'til four

De senki sincs otthon, senki négy előtt

So you're sitting there with nothing to do

Így csak ülsz ott tétlenül

Talking about Robert Riger and his motley crew

Köteles Robiról meg a szedett-vedett bandájáról dumcsizva

And where you're gonna go and where you're gonna sleep tonight?

De mondd, hová mégy, hol fogsz aludni ma éjjel?

Refr.

Németül - Deutsch

Amy MacDonald

Az ígéret földje /Land of promise

Wojciech Kilar keringője,
de többek közt az árvai hegyekről /- katt rá!) is komponált zenét

Árva vára az azonos nevű folyó fölött

Kodály Zoltán: Galántai táncok

Az ifjú zenész, népdalgyűjtő...

Vö. a korábbi bejegyzésekkel is e gyűjteményben: I. + Esti dal

Tükörkép

Nydia Lozano képe

Szabó Lőrinc: A tükör vallomása

 

- Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör.

Beszélj magadról: felelj neki, tükör!

- Elkapom arcod és a pillanat
szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger színe,
befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint,
és szeretlek a parancsod szerint,
sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néha barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz s imád,
és nem akar lenni, csak általad,
csak árnyéka annak, ami vagy.

- Azt mondja, hogy hű s igaz, mint a tükör,
Szólj még magadról: felelj neki, tükör!

- Égsz, átgyúlok, és hideg maradok,
sírsz, visszasírok, s mégis hazudok,
szolgádnak hiszel, s nincs hozzád közöm,
felszínem ábránd, mélységem közöny,
tükör vagyok, nem sejted, míly csodás,
megfoghatatlan, tiszta látomás,
mert látomásod is visszaverem,
nem érezlek, nincs emlékezetem,
agyonlőheted előttem magad,
kihullsz belőlem, mint a pillanat,
kihullsz, nyomtalanul, üresen, bután,
mint az öröklétből a földi árny.  

Francoise Felice akvarellje

Jegenyék

Égbenyúló karokkal örökké ölelkezni akarnátok,
s lám még, még-magasabbra nőttök; akár a
boldogtalanság ha hiába kúszik az elérhetetlen
szerelem felé, melynek ismeretlen arca messze fönt,
- a csillagok hideg tüzében ragyog csak!

Berda Józseftől a Rézkarcok negyedik verse az Örökkévaló lobogássalban, 1932

Gyurkovits Ferenc festménye

Figyelted-e
szélben a fákat?
A két jegenyét
nézd csak a kert
közepén, ama két
nyúlánk jegenyét.

Zümmög a távol
torka, süvölt
az ősz szele,
borzong a föld
s a két sudár fa
bólogat és leng.

Jobbra az egyik,
jobbra a másik,
balra az egyik,
balra a másik;
egyforma ütemre
ringanak ők.

A légben, a szélben,
fent, odafent
egyszerre tagadnak
s intnek igent
és - jaj, sose tudnak
összeborulni...

Dsida Jenő verse a Nagycsütörtök, 1933-as kötetében jelent meg - tánccal a yutubon

Jegenye/ fekete)nyár, topolya, populus nigra - sajnos egyre kevesebb van belőle az utaink, vizeink mellett.
Jó üzlet őket kivágni s általában nem, vagy esetleg csak formálisan, a csemetéknek gondját nem viselve ültetni valamit helyettük.

Vö.: Eberhardt - A nyárfák gyorsan nőnek

Örök tánc

 Egy képeslapküldőről, hova Élet-haláltánc címen tán Szofi írta

/apróbb javításokkal:

Levetkőzni minden rutint, minden göncöt

minden fájdalmat és minden görcsöt.

Meztelenül állni hűs tavaszi szélben

csupasz lélekkel lemerülni az élet vizében.

Szabadnak lenni tradícióktól, vágyaktól és álmoktól

elvárástól, s a szeretettől, mely ha visszatart, mindent megöl.

Lélegezni nagyokat, nem számolni a napokat

levetni az élet terhét, ideát s az eszményt.

Örökké táncolni, lebegni és nevetni

átlátszó lényként örökké élni.

Élet-halál táncunk az örök körforgásban járjuk

eltáncoljunk halálunk és életünk -

eltáncoljuk öröklétünk.

Emberi léptek - Emlék/rombolás

Radnóti Miklós: Emlék

Aj, feszeskemellű,
fecskenyelvű régi lány,
te régi költemény,
most életem delén
kérlek, ne légy goromba,
fuss karomba és kívánj!
A napból méz pereg,
Oly rég nem néztelek,
Fellebben lebke inged,
Penderinted, szerteszáll,
kis pára messze fenn
és látlak meztelen, -

aj, a fény remeg még,
tíz éve emlék vagy te már!

A tánc címe: Amelia s a La La La Human Steps québéci balettegyüttes adja elő.
Az Amélia név az Amália ang. megfelelője.
Érdekes, hogy a hárskúti Árpád-kori templom egyik kövén is a titokzatos, ősrégi Amál felirat olvasható (templom a Dusa /= lélek/ felől). 
Radnóti versét a Kaláka együttes zenésítette meg és énekli /Emlék).
A kanadai tánccsoport egy másik - tán modernebb - előadásának címe: Infante c'est destroy, pontatlan fordításban: "infantilis dolog a rombolás" :)
 

"Húzd, ki tudja, meddig húzhatod..."

Connie Chadwell pasztellképe egy ifjú hegedűsről

Józsa Judit kerámiaművész Czinka Pannája /1711-72

Cinka Panna hegedűje,

Hegedűje -

Mintha csak a sátán maga

Hegedűlne:

Bűbájol a ringatója,

Bolondít a keserűje.

Ha vígan szól az a nóta,

Az a nóta:

Szent Dávid is táncra perdül

Fenn a holdba:

A kerek ég csupa csillag,

A kerek föld csupa rózsa.

De mikor bús a nótája,

A nótája:

Beborul a csillagos ég

Nagy rónája, -

S mintha egész Magyarország

Hervadozna, sirdogálna...

     

vö.:  wiki

François Villon: Haláltánc-ballada

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit krdom át ne járna,
enyém a föld!"... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfutta, mint egy porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakokban sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az nyílt: keszeg magiszter
táncolt végig a szobán,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor,
s nincs seb, mit hegged nem takar,
igyál, testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
..."Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
"Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetőkre,
s kuvikhan szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aránypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
meg egy gyönggyel kivart ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot fetve mellén,
mely, mint rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán helyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted"
s vállára vette jéghideg
kezét , míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a töbiek.
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengőkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház előtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mnt a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Faludy György fordítása

Sámán

Tűz pattan,

Láng lobban

Víz csobban

Ének dobban,

Bennem.

Aranyló testem

Harcos, táncos lelkem,

Éjjeli szent tűz!

Madár leszek

Égi fán fészkelek

Jöjjetek szellemek

Repítsetek!

Aranyló testem

Harcos, táncos lelkem,

Szent tűzben égjen!

Fülembe súgjatok,

Fussatok démonok

Földi dobommal

Égi botommal

Hasítok rendet!

Aranyló testem

Harcos, táncos lelkem,

Éjjeli szent tüz!

Égi úr segítsen

Földanya kísérjen

Sámánok útján

Felvilág kútján

Az Égi lajtorján!

Aranyló testem

Harcos, táncos lelkem,

Szent tűzben égjen!

Óvjátok népem,

A lelkem ígérem.

Családom, vérem

Értetek áldozat

Ne légyen kárhozat.

Aranyló testem

Harcos, táncos lelkem,

Éjjeli szent tűz!

(Kabdebon János oldaláról)

Ecsedi szólóverbunk

Láttam, mikor fölszállott a páva,
Rászállott a rozmaring ágára,
Gyere, babám, te hajtsd el a pávát,
Le ne törje a rozmaring ágát.

Láttam mikor fölszállott a gólya,
Rászállott a sorozó asztalra,
Gyere, babám, te hajtsd el a gólyát,

Ne sorozzanak be több katonát.

(népdal)

Zene és tánc

Franz von Stuck (szecesszió): Körtánc

http://gagbi-babca.blogspot.com/2010/01/born-gergely-tancra-labom.html

Tánc (ógörög, magyar, mexikói, török, ír, kínai)

Édesem, csak lélegezz,
Mint a túlvilág.
Táncba csalt s most így szuszog,
Szép, de fáj a tánc.

Gyorsul úgyis mindenem,
Mint az ölelés,
Épp a vége egy rövid
Görcsberepülés.

És ezért most tánc -
És ezért most táncolunk,
És ezért most ránc -
És ezért most ráncolunk
Cipőt, szemet - ahogy nevet, s időt.

Jobbra lassan, balra lassan,
Ritmus halkan ring a hajban,
Újra kavarog a -
Végre csikorog a -
Mégis mosolyog a -
Napra hunyorog a -

Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban,
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban,
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban.
Tánc.

Édesem, csak lélegezz,
Mint a túlvilág.
Táncba csalt s most így szuszog,
Szép, de fáj a tánc.

Gyorsul úgyis mindenem,
Mint az ölelés,
Épp a vége egy rövid
Görcsberepülés.

És ezért most tánc -
És ezért most táncolunk,
És ezért most ránc -
És ezért most ráncolunk
Cipőt, szemet - ahogy nevet, s időt.


Jobbra lassan, balra lassan,
Ritmus halkan ring a hajban,
Újra kavarog a -
Végre csikorog a -
Mégis mosolyog a -
Napra hunyorog a -

Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban,
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban,
Tánc a ködben, tánc a jégen,
Tánc a hóban, tánc a fagyban.

Tánc.

http://www.youtube.com/watch?v=EY1ozK3KD2c - Ghymes (Szarka T.)