Et resurrexit tertia die

Pilinszky János: Harmadnapon 

És fölzúgnak a hamuszín egek, 
hajnalfele a ravensbrücki fák. 
És megérzik a fényt a gyökerek. 
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok, 
és megszünhetett dobogni szive – 
Harmadnapra legyőzte a halált. 
Et resurrexit tertia die.

Az élet, kedvesem,...

... teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást, egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami összhang, s ez az élet.
Márai Sándor

V. Dumitrescu fényképe

Pozsony városkapui


A fallal körülvett középkori Pozsonyba négy kapun át lehetett bejutni. A keleti kapu a közeli Szent Lőrinc-templomról a Lőrinc-kapu nevet kapta. Egykori helye ma meg van jelölve a Lőrinckapu utca (Laurinská) keleti részén, a Pavol Országh Hviezdoslav Színház főbejárata és a Central passzázs között. Utolsó felszíni maradványait a második világháború idején távolították el.
lorinz
A legkisebbik városkapu, a déli Halász-kapu ott állt, ahol a mai Rybárska brána (Halászkapu) utca a Hviezdoslav (Kossuth Lajos) térbe torkollik. Nevét onnan kapta, hogy a Duna felé, a halászok településéhez vezetett, akik zsákmányukat ezen a kapun át hordták a városba eladni.
ukb-d0407619-00000005
A nyugati kapun át Bécsbe, illetve a Vödric nevű külvárosba lehetett eljutni, innen a Vödric-kapu név (már a 15. században: Wedritzer Tor), de Bécsi kapuként is emlegették. Mivel viszonylag hosszú, világítás nélküli alagúton kellett áthaladni, sötét kapuként (das finstere Tor) is ismert volt. A földrajzilag legmagasabb helyen álló, északi Mihály-kapu az előtte található, Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt templomról kapta nevét.


A 13. század végén már mindegyik városkapu helyén bizonyosan ott állt annak elődje vagy valamiféle kezdeménye.
A városfal későbbi átépítései, megerősítései során a kapukat is átalakították, tökéletesítették. A fal kezdetben egyszerű átjárói fokozatosan már-már önálló erődnek is beillő, bonyolult építményekké fejlődtek, különösen a ma már nem létező Lőrinc- és Vödric-kapu. A Halász-kapu a 16. századtól a 18. század második feléig be volt falazva, csupán a kis gyalogosátjáró működött.
A királyi várból eredetileg a Legszentebb Megváltó- és Szent Márton-plébánia- és káptalantemplomhoz legközelebb eső Vödric-kapun keresztül jártak a városba, amely vélhetőleg már eredeti alakjában is mutatósabb volt a többi városkapunál. A 15. század elején, a jelenlegi templom nyugati homlokzata építésének idején felmerült, hogy a templom egy egyelőre erődítetlen területről is megközelíthető legyen, ezért a déli oldalon, a templom délnyugati sarkánál nekifogtak egy impozáns kapu kialakításának. Nyilván errefelé tervezték bővíteni a várost, így a Vödric-kapu feleslegessé vált volna, esetleg valahol nyugatabbra épülhetett volna egy új városkapu.
ukb-d0407619-00000012
A Husz János megégetése után kirobbant konfliktus azonban Pozsony számára is potenciális veszélyt jelentett. Sem idő, sem pénz nem volt a város ilyen irányú bővítésére. A pazar királyi kapu építése félbeszakadt, torzóját befalazták.
A 14. században épült Vödric-kaput megerősítették, mindkét oldalról robusztus gótikus bástyát hozzáépítve. Ez 1434-ben történhetett, ugyanis ekkor szerepel a város könyveiben bejegyzés az építkezéshez követ és meszet hozó munkások bérének kifizetéséről. A kész kapu valószínűleg nagyon hasonlított a közeli Hainburg Bécsi kapujához (Wiener Tor). A hozzáépített bástyák, a Himmelreich és a Leonfelder fegyvertárként és börtönként szolgáltak. A kapu előtti felvonóhidat a 18. században kőhíd váltotta fel.
ukb-d0407619-00000003
A kapukomplexum 1778-ig állt, ekkor Mária Terézia engedélyezte a városnak a fölöslegessé vált falak lebontását. A felszín felett csupán a kapu 14. századi északi falából hagytak meg egy részt, amelyre a 18. század végén egy viszonylag szegényes bérház épült. A mély árok felett ívelő kapuhíd is megmaradt, csak éppen a mai utca szintje alatt található.
A Vödric-kapuról nem maradt fenn hiteles rajz. Madártávlati képét Karl Frech festőművész rajzolta meg a két világháború között dr. Faust Ovidius városi levéltáros, a Pozsonyi Tudományos Intézetek vezetőjének tanácsai és útmutatása alapján.
Štefan Holčík
Fordította: Böszörményi Péter

Egyszer...


Brassai: Paulette és André, 1949




Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
Akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél.
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...