Az igazi férfi nem szeret, hanem imád. Az igazi férfinak nincs semmije, mert övé az egész világ. Az igazi férfi bomlik a nőkért, de szíve csak egyért lángol, s rajta kívül egyetlen más nő sem igazán fontos számára.

Ugrásra készen

A béka megítélése ellentmondásos, pozitív, amikor a termékenységet, a nemzőerőt, a terhességet, az újjászületést, az alkotókészséget reprezentálja, negatív, ha az alvilággal, a halállal, a betegségekkel, a dögvésszel hozzák kapcsolatba. Mindkét megítélés szerint a vízzel, valamint az esővel van összefüggésben. Egyes képzetek szerint a béka a hátán hordozza a világot, hasonlóan, mint a teknősbéka vagy a hal. Az alvilágban is a vizekben található.

Burmában a békát a gonosz szellemmel asszociálják, amely felfalja a Holdat, de Kínában is köze van a Holdhoz, ugyanis hiedelmük szerint a Holdon lakik, és náluk a békákat az ég csibéinek nevezik. A mexikói indiánok úgy vélik, a béka az egész emberiség ősanyja. A kínaiak békaszerű Nü-va istennője, nemcsak a víztócsák szelleme, hanem a lopótök női megtestesülése is, ez utóbbiról hitték azt, hogy az első emberek tökből születtek.

Régen a békákról azt gondolták, hogy a halott gyermekek lelkei, és a békák a harmattal együtt hullanak az égből. Egy Fülöp-szigeti mondában, egy nő átvitte férjét kosárban a folyón, de beleejtette a vízbe és a férfiből azonnal béka lett. Gyakorta szerepel a mesebeli béka, amint átváltozik csalóból békává, vagy a királyfiak és királykisasszonyok változnak át békává, aztán visszaváltoznak szépséges emberré.

Néha a béka az ember segítőtársa, hasznos tanácsokat ad neki, megmutatva a helyes utat, átviszi a folyó vizén. Legendás állatként szerepel az indiai Védákban; Egyiptomban Heket istennőnek, a szülőnők és az újszülöttek védelmezőjének, béka a szent állata; az ókorban (feltehetően az i.u. 1 században) élő, Aiszóposz, görög tanmeseíró, béka meséjében a békák királyt kértek viharistentől. A békák nemcsak segítői az embernek, van, amikor félrevezetik, rossz tanácsot adnak, álbölcsességet hirdetnek.

A finnek megkülönböztetnek fehér és fekete békát, szerintük a fehér béka szerencsét hoz, a fekete béka bajt okoz. A magyarok szerint a béka jó ómen, ha beugrik a ház ajtaján, ugyanakkor nem szabad eltaposni, mert balszerencsét jelent, ráadásul az éjszaka során, az illető hasára mászhat egy másik béka.

Egykoron a békákról úgy tartották, hogy különleges sajátosságokkal rendelkeznek, és gyakran használták őket gyógyító talizmánként. Ha egy béka kiszáradt testét selyemtasakban a nyakba akasztották, védelmet nyújtott epilepsziával és más görcsös rohammal szemben. A népi gyógyászatban a béka a hideglelés átvevője és elvivője volt. A sebre varangyos békát kötöttek. Bihar megyében a gyógyulni nem akaró sebet újhold péntekjén szárított varasbékával kerítették körül. A hagyományos kínai gyógyászatban a vérerek összehúzására szárított békamérget használnak.

A békák gyakran szereplői a szerelmi mágiáknak. Egy leány, akit elhagyott a szeretője, fogott egy élő békát, teleszurkálta tűkkel, majd elásta. A fiatalember ezután igen nagy fájdalmakat állt ki, és végül visszatért a leányhoz. Ekkor a leány előkaparta a békát, kiszedte belőle a tűket, ekkor a legény fájdalmai íziben elmúltak.

A békák esővel való kapcsolatáról szólnak, Indiában az esővarázslási rítusok. Afrikában Nyame égisten a békát állította őrként egy kiapadhatatlan kút mellé. Jutalmul farkat ad a békának. A büszkén pöffeszkedő béka azonban nem engedi a kúthoz a szomjas állatokat, sőt még Nyamét sem. Büntetésként az égisten megfosztja a békát farkától. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért születik a béka farokkal és miért veszíti el azt később.

A rovarokat fogyasztó, hasznos varangyos békákról szóló hiedelmek közül, egynémely méltatlanul rossz jelentésű. A középkori keresztények a varangyokról feltételezték, hogy a boszorkányok társai, és aki reggel éhgyomorra megeszik egy élő varangyot, aznap már rosszabb dolog nem történhet vele. Kedvezőbb a megítélése a varangynak, ha a templomba menet a mennyasszony előtt az úton ugrál át, ez ugyanis virágzó és boldog házasságot jelez.

A párzó békák és varangyok feslettsége miatt jelenítették meg békával a szerelem istennőjét, Aphroditét. A magamutogató békapózzal ábrázolják a közösülő párokat, valamint a szülő nőket. Az Amazonas vidékén az indiánok szemében a varangy a női nemi szervet és a házasságtörést szimbolizálja. Tlaltekutlinak, az aztékok varangyszerű szörnyének a szájában tűnik el minden este a lenyugvó Nap.

Időjárási előjelzésként sokan figyelembe veszik, az időjós békák prognózisait. Mexikóban és Ázsia több országában a béka kuruttyolása jelzi, hogy vihar közeleg, az orosz hiedelem szerint az időjós béka nem brekeg a zivatarig, ha kuruttyolni kezd, akkor lesz eső. A magyarok esőt várnak: ha a békák kuruttyolnak, és a vízbe ugorva elmerülnek; ha a levelibékák bemennek a vízbe; ha a fogságban tartott békák a vízben ülve brekegnek. Általában a fénylő bőrű békák jó időt jeleznek, a matt bőrű békák mindig esőt. A pocsolya szélén látható békapeték vihar közeledtére figyelmeztetnek. A varangy látványából az aszályos időszak végére következtetnek, elpusztítása miatt záporesőre kerekedik.

A néphit szerint a varangy megfogása bibircsókot okoz, a béka megérintése pedig terméketlenséget jelent. Elterjedt intelem figyelmezteti a gyerekeket, ne igyanak sok vizet, mert béka nő a hasukban. Egy másik tévhit, arról szól, hogy a combjaiktól megfosztott békák, képesek újra növeszteni lábaikat.

Forrás: http://rostae-books.com/beka.html

Édesgyökér -

más néven: édesfa, cukorkóró /glycyrrhiza glabra - szántók, legelők, parlagok évelő gyógynövénye. A gyökere ánizsra emlékeztető ízű és illatú. Gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása miatt gyomor- és nyombélfekély kezelésében, erősen édes íze miatt pedig ízjavítóként használják. A medvecukor alapanyaga, de felhasználják a barna sör színezésére és emésztést serkentő gyógytea készítésére is.

Szimmetria avagy rész-arányosság?

Anderson Wayne: Szidhe

Rába György: A túlság dicsérete

Semmi csak a

túlság szép

ahogy többé soha

még egyszer önmaga

'82

Én és Te

- kiragadott részletek Martin Buber 1923-ban megjelent esszéjéből /Bíró Dániel ford.: Eu., Bp. '91:
1. rész
Az alapszókat lényével mondja az ember 5) Az Én-Az alapszót sose mondhatja egész lényével az ember 6) Aki azt mondja: Te, annak nincsen valamije, annak semmije sincs 7) A világ mint tapasztalás, az Én-Az alapszóhoz tartozik. Az Én-Te alapszó alapítja meg a viszony világát. 8) Életünk a szellemi létezőkkel - Te-t nem észlelünk, s mégis érezzük, hogy szólnak hozzánk; válaszolunk - formálunk, gondolkodunk, cselekszünk: lényünkkel mondjuk az alapszót, anélkül hogy szánkkal kimondhatnánk. Minden szférában, minden által, ami jelenvalóvá lesz számunkra, az örök Te nyomába tekintünk, mindenikben az ő szelét érezzük, minden Te-ben az örök Te-hez szólunk, minden szférában e szféra módja szerint 9) A kizárólagosság hatalma megragadott 1o) A fa nem benyomás, nem képzeletem játéka, nem kedélyem valamelyik állapota - szemben velem éli világát, és dolga van velem, miként nekem is vele, csak másképpen. Ne próbálja az ember a viszony értelmének erejét venni: a viszony - kölcsönösség. Nem a fa lelkével s nem is driáddal találkozom, hanem a fával magával 11) Nem mintha nem volna más, mint ő: de minden más az Ő fényében él. Ahogyan a dallam nem hangokból áll össze, a vers nem szavakból, és a szobor nem vonalakból - tépni, nyűni kell, míg az egyből elkészül a sok - , így van az emberrel is, akinek azt mondom: Te. Amíg a Te ege feszül felettem, az okság viharai a sarkamban meglapulnak, s a végzet örvénye megdermed. Az embert, akinek azt mondom: Te, nem tapasztalom. De viszonyban állok vele, a szent alapszóban. Csak amikor megint kilépek belőle, akkor tapasztalom őt megint 12) A tapasztalás - távolság attól, akinek azt mondom: Te. A tett áldozatot és kockázatot foglal magában. Az áldozat: a végtelen lehetőség föláldozása a forma oltárán; mindent, ami akár csak egy pillanattal előbb játékosan fölvillant az ember látómezejében, ki kell törölni; így akarja az egymással átellenben állás kizárólagossága. a kockázat: az alapszót az ember csak egész lényével mondhatja ki; aki elszánja magát, semmit se tarthat vissza önmagából 13) Az alkotás - teremtés, a föltalálás - rátalálás. A formálás - fölfedezés. Mit tud tehát az ember arról, akinek azt mondja: Te? 14) Csak mindent. Hisz nem tud róla többé semmi rész szerint valót. A Te kegyelem által találkozik velem - hiába keresném, hogy megtaláljam. Az egész lényünkkel végzett cselekedet minden részcselekvés s így minden  - a részcselekvések határán ébredő - cselekvés-érzet megszűnését jelenti. Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása s összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. Én és Te közt nem áll cél, sem vágy, sem pedig előrevetítése 15) annak, ami következik; s még a vágyakozás is átváltozik, amint az álomból kilép a megjelenésbe. Minden eszköz - akadály. Az igazi határvonal, mely lebeg és ingadozik, nem a tapasztalás és nem-tapasztalás közt húzódik, sem pedig az adott és nem adott, se nem a lét világa és az értékek világa közt, hanem mindezen régiókat keresztülszelve a Te és az Az közt: jelenlét és tárgy közt. A jelen csak annyiban létezik, amennyiben jelenlét, találkozás, viszony létezik 16) Amíg az ember megelégszik a dolgokkal, melyeket tapasztal s használ, addig a múltban él, pillanatának nincs jelene. Nincs egyebe, csak tárgyai vannak; a tárgyakat pedig az teszi, hogy voltak. Ami lényegi - a jelenben éljük, ami tárgyi - a múltban 17) A legnemesebb fikció is fétis, a legemelkedettebb fiktív érzelem is bűn. Az eszék nem trónolnak a fejünk fölött, miként nem lakoznak a fejünkben se, közöttünk járnak, s hozzánk lépnek; szánalmas, aki nem mondja ki az alapszót, de nyomorult, aki ahelyett, hogy kimondaná, az eszméket fogalommal vagy jelszóval szólítja meg, mintha az volna a nevük 18) Érzéseink "vannak"; a szeretet történik. Az érzések az emberben laknak; de az ember  a szeretetében lakik. A szeretet nem tapad az Én-re, hogy aztán a Te csak "tartalma", tárgya legyen, a szeretet az Én és a Te között van 19) A szeretet: az Én felelőssége a Te iránt, ez adja azt, amit semmi érzelem nem képes adni - minden szerető egyenlőségét 2o) Kifürkészhetetlenül bennefoglaltatva élünk az egyetemes kölcsönösség áramában. A gyűlölet természete szerint vak; egy lénynek csak valamely részét lehet gyűlölni 21) Ez osztályrészünk magasztos szomorúsága, hogy világunkban minden Te-nek Az-zá kell lennie 22) Az Az: báb, a Te: pillangó. Csak épp nem mindig váltják egymást ilyen világosan az állapotok; az, ami végbemegy, gyakran mély kettőségben örvénylő, önmagával ölelkező eseménysor. Hol mi azt mondjuk: "messze, távol", ott a zulu mondatszót mond, mely ennyit tesz: "Ott, ahol az ember ezt kiáltja: 'Anyám, elvesztem!';" 23) A "természeti ember" elemi, szellemet ébresztő benyomásai és fölindulásai épp azok, melyek viszonyfolyamatokból - egy átellenben lévő személy élményéből -, illetve viszonyállapotokból - egy átellenben lévővel való együttélésből - származnak 24) A primitív népek életének titokzatos hatalma a mana, ill. orenda, melytő egenes út vezet a bráhmanhoz, annak ősjelentése szerint, s még tovább a varázspapiruszok és az apostoli levelek khárisz-ához. Érzékfölötti, természetfölötti erő 25) A primitív ember világának határát testi valójának élményei vonják meg, melyekhez, mondjuk, a halott látogatásai is "természetesen" hozzátartoznak; a nem-érzéki valóságot létezőnek, kézzelfoghatónak tekinteni - szükségképp értelmetlen dolognak tűnik a szemében. A mana mindig csak valamely hatás cselekvőjeként és hordozójaként jelenik meg; ez az, ami által, ha - mondjuk - egy varázskőben birtokolom, én magam is ugyanúgy hathatok 26) A mana: primitív absztrakció, föltehetőleg primitívebb, mint pl. a számok, de nem természetfölöttibb, mint azok. A magát nevelő emlékezet egymás mellé sorakoztatja a nagy viszony-eseményeket, az elemi megrázkódtatásokat; az, ami a létfönntartási ösztön számára a legfontosabb s a megismerési ösztön számára a leginkább figyelemre méltó, nevezetesen "az, ami hat", ez emelkedik k a leginkább, elválik minden egyébtől, önállósul; közben az, ami kevésbé fontos, az, ami nem közös, az élmények váltakozó másik személye (a "Te") háttérbe szorul, elkülönülve marad meg az emlékezetben, fokonként tárgyiasul, s lassan csoportokba, fajokba rendeződik; s harmadikként, hátborzongató elkülönülésben, néha még a halottnál és a holdnál is kísértetiesebben, de egyre inkább elutasíthatatlan világossággal támad a másik, "a mindig azonosként megmaradó" partner: az "Én". Az "ön"-fönntartási ösztön működéséhez éppoly kevéssé tartozik hozzá az Én-tudat, 27) mint bármely más ösztön működéséhez; nem az Én az, ami tovább akarja örökíteni magát, hanem a test, amely nem tud semmiféle Én-ről; nem az Én, hanem a test akar dolgokat létrehozni - munkaeszközt, játékszert -, a test akar "alkotó" lenni. Az Én az ősélmények, a vitális ősszók - Én alkotja Te-t, Te alkotja Én-t - széthasításából lép elő elemként a participium /melléknévi igenév szubsztantiválódása és hüposztazálódása után. Az Én-Te alapszó Én előtti; az Én-Az alapszó viszont az Én és az Az összekapcsolásából jött létre - Én utáni 28) Ha már egyszer előlépett a viszony Én-je, s létezővé lett a maga különvált mivoltában, sajátos módon éterivé s funkciószerűvé válik, s beköltözik abba a természeti ténybe, hogy a test környezetétől különvált, s fölébreszti benne az Én-szerűséget 29) Ha ezt a mondatot: "Látom a fát", úgy mondom ki, hogy már nem az ember-Én és a fa-Te közti viszonyt mesélem el, hanem megállapítom a fa-tárgy észlelését az ember-tudat által, akkor e mondat már fölállította a szubjektum-objektum közti korlátot; kimondatott az Én-Az alapszó, a különválasztás szava 3o

Az önkény vezette ember nem hisz és nem találkozik. Az önkény-ember hitetlen, nem tapasztal egyebet, csak nem-hitet és önkényt, célok kitűzését és eszközök kiötlését. Áldozat nélkül és kegyelem nélkül, találkozás nélkül és jelenlét nélkül, célokkal és eszközökkel átszőtt az ő világa 74) Minden valóság - hatás, melyben részt veszek, anélkül, hogy önmagamnak tulajdonítanám. Ahol nincs részvétel, nincs valóság. Ahol önmagunknak tulajdonítás van, nincsen valóság 77

Mert a tiszta viszonyba lépés nem azt jelenti, hogy mindentől eltekintünk, hanem hogy mindent a Te-ben látunk. Ha eltekintünk a világtól, ez nem segít Istenhez; ha a világra meredünk, az sem segít Istenhez; de aki a világot benne szemléli, az ő jelenlétében él 94

Az alámerülés csak azt akarja, ami "tiszta", ami lényegi, ami tartós, s minden mástól meg akar szabadulni; a középpontba gyűjtés, ami ösztönös, azt nem tartja tiszt8talannak, ami érzéki, periférikusnak, ami hangulati illékonynak - mindent be kell vonni, mindent be kell építeni. A szubjektum, mely az objektumtól elrúgja magát, hogy fölébe emelkedjék, magát szünteti meg, mint valót 1o8) Buddha, a "beteljesült" s a "beteljesítő" nem jelent ki semmit. E vonakodást, e "nemes hallgatást" 2 módon magyarázzák; elméletileg: mert a beteljesülés hozzáférhetetlen a gondolkodás és a kijelentések kategóriái számára; gyakorlatilag: mert a beteljesülés lényegi igazságainak föltárása nem lehet az igazi, üdvben való élet alapja. A 2 magyarázat összetartozik: aki a létezőt állítás tárgyaként kezeli, bevonja azt az Az-világ ösztottságába, antithetikájába - oda, hol nincs megszabadult élet 1o9) A szemlélt titokban, ahogy az élet valóságában is, nem az "így van" s a "nem így van" uralkodik, nem a lét s a nem-lét, hanem az Így-s-másképp, a lét-s-nemlét, a föloldhatatlan. Az osztatlan titokkal osztatlanul átellenben állni - az üdvösség előföltétele. És: ha egyike a céloknak, az út 11o) elvezethet hozzá, ha a cél, csak közelebb vezethet hozzá 111) Az ő útja is vmiféle eltekintés, tudomásul-nem-vétel; döntése, úgy tűnik, a Te-mondás képességének megszüntetésére irányul. A "Nagy Kocsi" hívei nagyszerűen ellentmondtak neki. Az emberek örök Te-jét szólították meg - Buddha 112) nevével nevezve meg azt. S eljövendő Buddhaként, a világkorszak utó Buddhájaként annak eljövetelét várják, ki beteljesíti a szeretetet 113) Nem tudok "világról", s "világi életről", mely az embert elválasztaná Istentől; amit így neveznek, az az elidegenedett Az-világgal való élet, a tapasztaló és használó élet 115) szorongás - a teremtmény moccanása a növényi biztonság s a szellemi kockázat birodalma közt 117) Mily sok minden van, ami nem képes áttörni a dologiság kérgét! 119) A világban minden Te-nek lénye szerint az a sorsa, hogy számunkra dologgá legyen, vagy legalábbis, hogy mindig újra belépjen a dologiságba.
Csak egyetlen Te van, mely lénye szerint soha nem szűnik meg Te lenni. Igaz, aki Istent ismeri, ismeri Isten távollevését is, az aszály kínját a szorongó szívben; de nem jelenlétnélküliségét. Csak mi nem vagyunk mindig jelen. Akár Ő-ként, akár Az-ként beszélünk Istenről, mindig allegóriákban beszélünk. De ha Te-t mondunk neki, akkor halandó értelem és jelentés által a világ töretlen igazságát emeljük szóvá 12o) A világban minden valós viszony kizárólagos; a Másik betör a viszonyba, és bosszút áll a kizáratásáért. Csak az Istenhez való viszonyban  azonos a föltétlen kizárólagosság a föltétlen bezárólagossággal, melyben a Mindenség benne foglaltatik 121) Minden széfra benne foglaltatik az örök Te szférájában, ám az örök Te maga nem foglaltatik benne semelyik szférában se 123) Minden szférán át az egy jelenlét világít. Mert igazság szerint csak akkor létezik a kozmosz az ember számára, ha a Mindenség otthona lesz, szent tűzhellyel, melyen áldoz; s erósz csak akkor létezik a számára, ha lények az örökkévaló képmásáva lesznek számára, a velük való közösség pedig kinyilatkoztatássá; a logosz pedig csak akkor létezik számára, ha a titkot a szellem munkáival és szolgálatával szólítja meg 124)
- Kétféle magány létezik, attól függően, hogy mitől fordul el az ember. Ha magánynak nevezzük azt, mikor kioldozzuk magunkat a dolgokkal való tapasztaló és használó kapcsolatból (erre mindig szükség van ahhoz, hogy eljussunk a viszony, nem is a végső viszony, aktusához). Ha viszont magánynak a viszonytalanságot nevezzük, azt, akit elhagytak azok a lények, akikhez igaz Te-t szólt, azt Isten magához fogadja; nem úgy azt, aki elhagyta a lényeket. Csak aki azt a sóvárgást hordja magában, hogy használja a lényeket, csak az esik rabságukba; aki a jelenlét erejében él, az csak kapcsolódik hozzájuk 126) Csak akkor beszélünk vele, ha bennünk már megszűnt minden beszéd. Egy modern filozófus úgy véli, hogy minden ember szükségképp vagy Istenben hisz, vagy "bálványokban", azaz vmiféle véges javakban - a saját nemzetében, művészetében, hatalmában, tudásában, pénzszerzésében, "a nőn aratott mindig új győzelemben" - javakban, melyek abszolút értékké lettek számára, s közé s Isten közé álltak; s nem kell egyéb, mint hogy bebizonyítsuk előtte e javak nem-föltétlen mivoltát, s így "szétzúzzuk" a bálványt, 127) s a céljától eltévelyedett vallási aktus önmagától visszatér a neki megfelelő tárgyhoz. Csakhogy az ember viszonya ahhoz a "rész szerint való létezőhöz", amely élete, értékei trónusára tolja föl magát, s az örökkévalóságot félretaszítja, ez a viszony mindig valamely Az, vmely dolog, öröm-tárgy tapasztalatára és használására irányul. Ugyanis csak e viszony képes eltorlaszolni az Istenre irányuló tekintet útját az áthatolhatatlan Az-világ által; a Te-t kimondó viszony mindig újra megnyitja azt. A megszállottat úgy lehet meggyógyítani, hogy a kapcsolódásra ébresztjük s neveljük, nem pedig úgy, hogy megszálottságát Isten felé tereljük 128) Aki a megmérhetetlen sorsan fölizzva egy népnek szolgál, ha hajlandó átadni magát neki, Istent véli. De akinek a nemzet bálvány, melynek mindent alá akar vetni, mert annak képében önnön képét magasztalja föl - azt hiszitek, elég, ha elveszitek kedvét tőle, s máris az igazságot szemléli? Mi köze a rablás s kincstárba gyűjtés kéjének a jelenvaló jelenléte öröméhez? Aki a helyettesítés által tért meg, annak "van" most egy fantomja, melyet Istennek nevez 129

Bíró Dániel utószava - Az objektivitásában, tárgyiságában nyugvó Az-világ azért szilárd, mert teremtett. Rosenzweig: a Teremtó felől nézve ugyanoly dialogikus közvetlen. "Az, ki halált s életet hoz" - így szól az ima.
Buber a fölfedezés örömétől mámorosan mindent, minek nincs helye az Én-Te viszonyban, a holtak közé utasít 172) A megváltás csillaga:  a lélek mindig újra születése. Az Az az, ami még kint van. A "még" lehetőség, hogy az Az-ról mint a szeretet cselekedete által még még el nem ért való. Az Az a múlthoz tartozik. Az az épp az, ami már megvan. A ember saját halálát csak a másik halálának analógiájára képes elképzelni, úgy, hogy "Én"-je Az volna, ha meghalna. A halál része az Az-nak, az egyest elvezeti egyes mivoltának kiteljesedéséhez, a "megtörtént véglegességhez. De az Az nem halott, hanem teremtett, s az ember öröklétet adó cselekedete elé emelkedik 173)

Folytatjuk

Emberségünk próbája

"Fejlettségünk, kulturáltságunk igazi próbája a szegényekről való megfelelő, azaz tisztességes gondoskodás.

S. Johnson gondolata és a kép forrása: http://apothegms.wordpress.com/

A nyugtató citromfű

Méh-, vagy mézfűnek is nevezik népiesen. - Lat.: Melissa officinalis /- katt rá a zöldbetűs tudományos nevére s ld. többek közt a megnyíló oldalon is a leírását.
Leveleit virágzás előtt kell aratni /évente 2x is lehet. A szárítottakból főzött tea is finom, de a friss levelekből készítettel föl nem ér.
Vigyázat: olaját citromhéjolajjal hígítják.
S még egy érdekesség: lemon grass - Mecca for cancer patients.
- A fölsorolt sok kiváló hatása mellett a szúnyogriasztó effektust cáfolni tudjuk: Rövid néhány év alatt pár négyzetméteres kertecskénkben citromfűrezisztens szúnyogok jelentek meg.

Szép az ember, ha jólelkű

A kertben galambbal

Gyöngédség jár a szépséggel, és
Kedvességet áraszt,
Gazdag lélek a hajléka, és
Egyesség táplálja.

Sri Csinmoy

/- ford. sat.

Hattyúk /Cygnini

Jegenyék

Égbenyúló karokkal örökké ölelkezni akarnátok,
s lám még, még-magasabbra nőttök; akár a
boldogtalanság ha hiába kúszik az elérhetetlen
szerelem felé, melynek ismeretlen arca messze fönt,
- a csillagok hideg tüzében ragyog csak!

Berda Józseftől a Rézkarcok negyedik verse az Örökkévaló lobogássalban, 1932

Gyurkovits Ferenc festménye

Figyelted-e
szélben a fákat?
A két jegenyét
nézd csak a kert
közepén, ama két
nyúlánk jegenyét.

Zümmög a távol
torka, süvölt
az ősz szele,
borzong a föld
s a két sudár fa
bólogat és leng.

Jobbra az egyik,
jobbra a másik,
balra az egyik,
balra a másik;
egyforma ütemre
ringanak ők.

A légben, a szélben,
fent, odafent
egyszerre tagadnak
s intnek igent
és - jaj, sose tudnak
összeborulni...

Dsida Jenő verse a Nagycsütörtök, 1933-as kötetében jelent meg - tánccal a yutubon

Jegenye/ fekete)nyár, topolya, populus nigra - sajnos egyre kevesebb van belőle az utaink, vizeink mellett.
Jó üzlet őket kivágni s általában nem, vagy esetleg csak formálisan, a csemetéknek gondját nem viselve ültetni valamit helyettük.

Vö.: Eberhardt - A nyárfák gyorsan nőnek

Kerítésbe foglalt ecetfák

Nasszer-Eddin és a tudós

Nasszer-Eddin nagyon jámbor király volt. A királyi pénztárból sem volt hajlandó pénzt kivenni a saját szükségleteire. Hogy mégis valami pénzre tegyen szert, a Koránt másolta és árusította. Más dolgokat is készített és árult, így biztosította a megélhetését.
Egy nap meglátogatta őt a palotában egy híres tudós. Nasszer-Eddin ekkor is épp a Koránt másolta, a tudós pedig figyelte egy darabig a munkáját. Aztán a király abbahagyta a foglalatosságát és beszélgetni kezdett a vendégével.
- Felséges királyom! - szólt a tudós - Elnézést kérek, de hibát ejtettél a szóban, amit éppen átmásoltál.
Nasszer-Eddin megjelölte a szót, amelyikre a tudós figyelmeztette. Aztán kitörölte és helyettesítette a tudós által ajánlottal. A tudós nagyon elégedett volt magával, hogy a király meghallgatta. Amikor azonban a vendége elhagyta a palotát, Nasszer-Eddin törölte ezt szót és újra beírta azt, amit eredetileg is.
- Mért tetted ezt? - kérdezték az őrök. - Mért írtad át azt a szót, amikor az eredeti volt a helyes?
A király így válaszolt:
 - Noha én király vagyok, de ő a tudós, és e téren sokkal többet tud, mint én. Ebben az esetben azonban, sajnos, tévedett. Ha ezt tudomására hoztam volna, az bizonyára rosszul esett volna neki. Hogy ne hozzam zavarba, a helytelenre cseréltem a mondott szót. De nem akartam meghagyni ott ezt a helytelen kifejezést. Ha ugyanis úgy hagytam volna, annak, aki megveszi a könyvet, hibás változata lett volna.
Nincs értelme megsérteni az embereket, mégha igazatok van is. Nekem nem esik nehezemre alázatosnak lenni, főként ha könyvekről van szó. De azt hiszitek, hallgattam volna rá, ha abban adott volna tanácsot, hogy hogyan kormányozzam a királyságot? Uralkodni - az egészen más dolog. Helyes azonban tiszteletet tanúsítani mások tudása iránt az ő saját területükön.

Sri Chinmoy: Garden of the Soul c. 1994-ben kiadott indiai történeteiből ford. sat.

Melyiket vegyem föl, Uram, amikor Téged úgysem téveszthetlek meg, hisz jobban látod lelkemet, mint saját magam?!

Lehet még természetes az arckifejezésünk,
vagy mások, a kor kívánalmainak kell megfelelnünk?

Áldozatbemutató

Az áldozat, vagy áldozatbemutatás (latinul: sacrificium) az istentisztelet legnagyobb cselekménye, amellyel egy áldozati tárgyat teljes egészében Istennek ad az ember.

Gyökere az a fölismerés, amellyel az ember az önmagára eszmélésben megéli végességét, függését, bűnösségét, és vele transzcendens igényeit, sőt azt is, hogy az istenség hívja, megszólítja, felelősségre vonja. Ugyanakkor tudja, hogy az istenséggel való kapcsolatnak, párbeszédnek kifejezést kell adnia, és ezt csak emberi tettekkel és jelképekkel teheti. A vallástörténet által föltárt áldozatok ennek az alapvető élménynek a kifejezései. Az ajándékot meghatározott szertartás viszi át a profánból a szent világába.

A görög-római kultúrkörben úgy hitték, hogy az istenek kegyét és jóindulatát ajándékokkal biztosíthatják, mert csak akkor adnak, ha ők is kapnak valamit. Ezért mind a köz-, mind a magánélet fontosabb megnyilvánulásaihoz áldozat csatlakozott: városalapításkor, győzelem után, népgyűlés előtt, bűn engesztelésére, szinte minden ünnepen, házasságkötéskor, elutazás és megérkezés alkalmával, vállalkozások előtt stb. Az állami áldozatot tisztviselők rendezték. Az áldozat tárgya főként a termés és szaporodás zsengéje volt. Nem volt ismeretlen az emberáldozat sem, az ősidőkben az elsőszülött gyermeket is föláldozták, később megváltásaként papi szolgálatra vagy gyarmati életre kötelezték.

wiki