A következő címkéjű bejegyzések mutatása: privát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: privát. Összes bejegyzés megjelenítése

félszáz évvel sem érnek fel a szavak


mIt kívánhatnék mást
most, mint máskor?! jó
veled, vajh maradna
így, ameddig lehet!

jövők s menők közT
szükségtelent kizáró
boldogító állandóság
befogadó kapu

minek azzal törődni, hogy
egyszer Vége lesz?! 
- mint mindennek, nincs
kivétel és vigasz

szép szavakkal
szépítnI a szenvedést
mit ér?! a szeretet
oltárán némán áldoznak

mindenkinek ki kell inni
a fáJdalmak bőven
áradó serlegét, s ez csöppet
sem lesz fölemelő

hiTetlen hittel magunkban
másban visszahulló
föltámadásban
kegyelem nekünk


Tied vagyok

























Ellopták szívemet, jól érzem,
Aki ellopta is, esmérem.
Tied vagyok, rabod vagyok,
megkötözött foglyod vagyok,
édesem.

Szerencsés és kedves tolvaj vagy,
De ha már megloptál, el se hagyj!
Tied vagyok, rabod vagyok,
megkötözött foglyod vagyok,
édesem.

Egy szép virágszálra akadtam,
Mézre, nem méregre találtam.
Tied vagyok, rabod vagyok,
megkötözött foglyod vagyok,
édesem.

Szánj meg hát, gyönyörű violám,
Én szeretlek, szeress, szép rózsám!
Tied vagyok, rabod vagyok,
megkötözött foglyod vagyok,
édesem.
A dalszöveg forrása: lyrics
Énekli: Harangozó Teréz

Fiú a végtelen tenger és a véges föld partján


Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolászsza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.