A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ima. Összes bejegyzés megjelenítése

Pusztinai tornácos ház

a kép forrása: Pataki János: Csángók - az elfelejtett magyarok, Székelykönyv 2oo8

félszáz évvel sem érnek fel a szavak


mIt kívánhatnék mást
most, mint máskor?! jó
veled, vajh maradna
így, ameddig lehet!

jövők s menők közT
szükségtelent kizáró
boldogító állandóság
befogadó kapu

minek azzal törődni, hogy
egyszer Vége lesz?! 
- mint mindennek, nincs
kivétel és vigasz

szép szavakkal
szépítnI a szenvedést
mit ér?! a szeretet
oltárán némán áldoznak

mindenkinek ki kell inni
a fáJdalmak bőven
áradó serlegét, s ez csöppet
sem lesz fölemelő

hiTetlen hittel magunkban
másban visszahulló
föltámadásban
kegyelem nekünk


Lesznai Anna: Miatyánk (részlet)


Munkácsy Mihály: Golgota

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD
Partja élénkbe ússzon
Útja felénk kerüljön
Mert fogytán indulásunk.
 
Jöjjön el a Te országod
Mert idegen az otthon
Félelmesek a falvak
A városok félnek.

Jöjjön el a Te országod
Mert fiókák kifordulnak
Kisdedek is pusztulnak
Magtalan az erdő. 

Jöjjön el a Te országod,
Mert ráolvasni feledünk
Imánknak hegye tompa
Bizalmunk nem kél.

Jöjjön el a Te országod
Mert gyermekek riadnak
Kályhakuckóba bújva
Komoran lesnek Feléd.

Jöjjön el a Te országod
Jöjjön el a Te országod
Jöjjön már el a Te országod
Mert mire várjunk.

Jöjjön el a Te országod
Mert hely kell a kalásznak
Melyen magasba szökjön
Melyről kezedbe szökjön.

Jöjjön el a Te országod
Mert elvérzik a bárány
Oly legelőt epedve
Melyen nem öl füvet.

Jöjjön el a Te országod
Mert emberek és pengék
Az aratás hevéből
Hideg keresztre sírnak.

Jöjjön el a Te országod
Mert bitófákat nyújtunk
Tefeléd szűz magasba
Hogy valami elérjen.

Jöjjön el a Te országod
Koporsó kemény testem
Kopogtat rajta lelkem
Ki nem bír halni már.

Jöjjön el a Te országod
A lélek kebelemben
Megérett és megébredt
De nem tud megszületni.

Jöjjön el a Te országod
Jöjjön el a Te országod
Jöjjön már el a Te országod
Fiad fuldoklik bennem.

Isten éltessen!












  a legnagyobb öröm,

  ha boldognak tudhatunk


  és a sok kincset a szálló

  idő egyre csak halmozza

"... mindig az üldözött mellett ..."


Józsa Judit: Tündér Ilona

Berda József: Egy távoli asszonyhoz

Daliás, szépszemű asszony, mondd,
hová tűntél, mely idegen tájra?
Bármint őrjöngjön is a Jelszavas Had,
mégis megkérdem én: elüzhet-e tőlem
a makulátlan szeretet legékesebb
érzelme e bolond Európában, hol
élünk és halunk mindhiába? Ragyogó
arcod, jó fiaid arcát, szellemed legméltóbb
tükörét, csak azért sem feledem én!
Ha valaki, úgy te tudod leginkább;
tűzön és vízen által is veled érzek én,
mert ez a kötelessége ma a költőnek,
kinek mindig az üldözött mellett van szava,
bárki légyen is az őrült, ki kiszabta
reánk az ostoba halált.

Áldott Húsvétot, Feltámadás-ünnepet!


Szepesi Golgota
- Sivabrada /vagy Szivábrada = őszszakáll) mésztufa-, travertin-halmán feszület és barokk kápolna,
alatta kénes, meszes ásványvízforrás -
Szepesváraljától, -káptalantól nyugatra Szepesgörgő felé, Baldóctól kissé északra

Wass Albert: Nagypénteki sirató

Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk...
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?

Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.

Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.

Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.

Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.

Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.

Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

Legalább hóvihar ne volna..


és mindenki szerencsésen hazaérne!

















Divina commedia - Inferno 
/Isteni színjáték - Pokol
Canto I
/Első ének
(részlet, kezdősorok)
Nel mezzo del cammin di nostra vita
/Az emberélet útjának felén,
mi ritrovai per una selva oscura,
/egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
ché la diritta via era smarrita.
/mivel az igaz útat nem lelém.
Ahi quanto a dir qual era e cosa dura
/Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
esta selva selvaggia e aspra e forte
/s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
che nel pensier rinova la paura!
/már rágondolva reszketek legottan.
Tant' e amara che poco e piú morte;
/A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
ma per trattar del ben ch'i' vi trovai,
/De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
diro de l'altre cose ch'i' v'ho scorte.
/Hallanod kell mit láttam az uton.
Io non so ben ridir com'i' v'intrai,
/Akkortájt olyan álmodozva jártam:
tant'era pien di sonno a quel punto
/nem is tudom, hogyan kerültem arra,
che la verace via abbandonai.
/csak a jó útról valahogy leszálltam.
..
Dante Alighieri
Fordította: Babits Mihály

Isten, áldd meg a magyart ...


Mérai lánykák kalotaszegi népviseletben a templomban - múlt kor
/Kolozs (vár)megye - szégyenletesen hosszú évtizedek óta rom. megszállás alatt, mégis fájóbb a hitvesztés: S mivel a hit kegyelmi ajándék, ebből az következik, hogy érdemtelenné váltunk rá.

Tanítás előtti ima



Jöjj el, Szentlélek Úristen, igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket, kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál!
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait!
Nevelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát
Krisztus, a mi Urunk által! Ámen.

Forrás:  Bp. piar. gimn. lelki pietas


A képre kattintva és esetleg Ctrl-val görgetve is a versfohászka olvashatóbb.

Havas utakon


A fölső képre rákattintva az képernyőnyi nagyságúra nagyítható.


Római Franciska, autósok, gépkocsivezetők, háziasszonyok s özvegyek védőszentje, járj közben, könyörögj érettünk, hogy baj nélkül járjuk meg utaink' és eljussunk aggódó szeretteinkhez s majdan szerető Atyánkhoz és Megváltónkhoz is.




Giovanni Battista Gaulli /Baciccio: Alamizsnátosztó Francesca Romana, 1675, Getty - LA

Elmúlhatatlan szeretet




Isten nem ígért
mindig kék eget,
napfényt eső,
örömöt bánat
és békét fájdalom nélkül.


De ígért
erőt a küzdelemhez,
nyugalmat a munkához,
világosságát az utainkon,
kegyelmét vándorlásainkon,
segítséget föntről,
nem szűnő jóindulatát,
örökre szóló gondviselést.

Mert mi is magyarok vagyunk



Csángó himnusz

Csángó magyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar?
Ágrólszakadt madar vagy te,
Elvettetve, elfelejtve.

Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél.
Most se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.

Idegen nyelv béborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon.
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.

Én Istenem, hova leszünk?
Gyermekeink s mü elveszünk!
Melyet apáink őröztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!

Halljuk, még áll Magyarország,
Úristenünk, te is megáldd!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
S elveszni ne engedjenek.

Mert mü es magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk.
Úristen, sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!

http://web.tvnetwork.hu/takacs/eva/fellepesek/2005/0715mcsango/0715mcsango.htm