Józsa Judit: Tündér Ilona
Berda József: Egy távoli asszonyhoz
Daliás, szépszemű asszony, mondd,
hová tűntél, mely idegen tájra?
Bármint őrjöngjön is a Jelszavas Had,
mégis megkérdem én: elüzhet-e tőlem
a makulátlan szeretet legékesebb
érzelme e bolond Európában, hol
élünk és halunk mindhiába? Ragyogó
arcod, jó fiaid arcát, szellemed legméltóbb
tükörét, csak azért sem feledem én!
Ha valaki, úgy te tudod leginkább;
tűzön és vízen által is veled érzek én,
mert ez a kötelessége ma a költőnek,
kinek mindig az üldözött mellett van szava,
bárki légyen is az őrült, ki kiszabta
reánk az ostoba halált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése