félszáz évvel sem érnek fel a szavak


mIt kívánhatnék mást
most, mint máskor?! jó
veled, vajh maradna
így, ameddig lehet!

jövők s menők közT
szükségtelent kizáró
boldogító állandóság
befogadó kapu

minek azzal törődni, hogy
egyszer Vége lesz?! 
- mint mindennek, nincs
kivétel és vigasz

szép szavakkal
szépítnI a szenvedést
mit ér?! a szeretet
oltárán némán áldoznak

mindenkinek ki kell inni
a fáJdalmak bőven
áradó serlegét, s ez csöppet
sem lesz fölemelő

hiTetlen hittel magunkban
másban visszahulló
föltámadásban
kegyelem nekünk


Nincsenek megjegyzések: