Én hittem ezt! én bizton tudtam,
engem nem érhet semmi baj!
mosolygó sóhaj volt a jaj,
olyan csoda volt élni, lenni!
választottság, kitüntetés - - -
gyöngy volt a könny. ...
Most mammutszürke fal a kín,
lezárja csüggedt láthatárom,
szűk pályán húznak napjaim,
szűk ingautam fájva járom.
Szürke kötélpályán a: kell
elindul velem minden reggel,
nyaktörő zord magasba fel,
birkózzam meg a jeges szelekkel.
...
Néha hajnalban mint a láng
kinyílik egy-egy félénk rózsa,
s azt gondolom: talán-talán
ki kéne bírni ... hiszen próba.
Hajnal Anna: Mammut, 2., 3.,
1959. február, 1963. május
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése