Korok

...

Én hittem ezt! én bizton tudtam,
engem nem érhet semmi baj!
mosolygó sóhaj volt a jaj,
olyan csoda volt élni, lenni!
választottság, kitüntetés - - -
gyöngy volt a könny. ...


Most mammutszürke fal a kín,
lezárja csüggedt láthatárom,
szűk pályán húznak napjaim,
szűk ingautam fájva járom.

Szürke kötélpályán a: kell
elindul velem minden reggel,
nyaktörő zord magasba fel,
birkózzam meg a jeges szelekkel.

...

Néha hajnalban mint a láng
kinyílik egy-egy félénk rózsa,
s azt gondolom: talán-talán
ki kéne bírni ... hiszen próba.


Hajnal Anna: Mammut, 2., 3.,
1959. február, 1963. május
/részletek 

















 A borítón Anna Margit képe

Nincsenek megjegyzések: