I.Mindig a legtisztább az,
mindig a legszelídebb,
kit darabokra tép a
megvadult szelindek.
A többi már gyanakszik
és fut az első jelre;
ez megáll csodálkozva,
békéről énekelve.
Nem fél, mert tudja: nincsen,
nem lehet ellensége.
Nem kiált segítségért,
s nem kegyelmeznek megse.
Még a gyilkos sem érti.
- Nyüszíts már, veszett pára:
s a csendtől riadt ujj fut
a fegyver ravaszára.
Jobbágy Károly Radnóti emlékére írt verse, '78
s a költő szobra a Győr melletti "Abda határában"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése