Esőisten siratja Mexikót













Tlalok taraszk fejdíszes szobra

a bejegyzés fejlécében Passuth László (először 1939-ben megjelent) regényének címe

az isteneiknek embereket is áldozó ősi mexikói /azték s egyéb kultúrák meghódítása s elpusztítása nagyrészt az embertelenül kegyetlen keresztény H., ill. F. Cortésnek köszönhető
  
Tlacopán tornyán áll Cortés
társaival, kik nem félnek a viadaltól,

de bánatba burkoltan néz el,
gyökeret vert szívében a gond,

feje fedetlen, elsimítja haját,
kezét kardján nyugtatja,
így néz el Tlacopán felett Cortés;

mered-e kérdezni őtőle, pajtás:
tudod-e, nagyuram, mit hoz a holnap..?

1 megjegyzés:

sat. írta...

"Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van.."
(Illyés Gyula)

- a lényeg nem változik, mert antropológiai konstans /?

"Tarpeji szikla felett
lesi Nero, mint égnek Róma palotái,
csecsemők és aggok sikítása felcsap az égig,
de Nero szomjas.. és benne siket a lélek.."

/ez utóbbi ugyanonnan, ahonnan a fönnebbi versike is - V. rész 6. fej. végi