Egyszer...

Brassai: Paulette és André, 1949

Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál,
Akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél.
Vagy inkább ott maradhatnál, nálam bekuckózhatnál.
Simán átölelhetnél, csak hallgatnál és kérdeznél.

Egyszer megszoríthatnál, aztán megsimíthatnál,
Egyszer összehajthatnál, aztán szétbogozhatnál,
Egyszer megpörgethetnél, aztán le is fékeznél.
Egyszer be is zárhatnál, egyszer kiengedhetnél.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.
Egyszer elkergethetnél, aztán sírva kérhetnél.
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.

Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Aztán megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.

Egyszer megviccelhetnél, mintha nem is szeretnél,
Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Egyszer szét is kaphatnál, aztán összerakhatnál.
Egyszer zsebre vághatnál, aztán kigombolhatnál.

Egyszer zongorázhatnál, s hozzá áriázhatnál,
Egy-két dalt komponálnál, rólam áradozhatnál.
Aztán elnémulhatnál, s kérdőn rám pillanthatnál,
Egy kis tapsra várhatnál, várhatnál, várhatnál...

Egyszer megfürdethetnél, aztán megtörölhetnél,
Aztán megfésülhetnél, aztán ki is festhetnél.
Egyszer megrajzolhatnál, aztán kiszínezhetnél,
Aztán megszépítgetnél, akkor nagyon szeretnél.

Egyszer úgy kopoghatnál, mintha nem is te volnál,
Aztán nagyot nevetnél, mintha mégis te lennél.
Egyszer eljegyezhetnél, gyémánt gyűrűt vehetnél.
S akkor úgyis tehetnél, mintha tényleg léteznél...

Az eső csak hull, egyre hull...

Az eső ezer szöget ver rám,
szöget üt a szélben síró fán.
Rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd.
Az eső csak hull, egyre hull.

Feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán.
Rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád.
Az eső csak hull, egyre hull.

Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.

Az eső kopog szívem helyén,
sötétből rak falakat körém.
Megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak.
Az eső csak hull, egyre hull.

Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.

... igaz talán. Így lett a föld, az ég zöld meg kék, mint rég ...

Egyszer a nap
Úgy elfáradt,
Elaludt mély,
Zöld tó ölén,
Az embereknek
Fájt a sötét,
Õ megsajnált,
Eljött közénk.

Igen, jött egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég,
Igen, jött egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán -

A hajnal kelt,
Õ hazament,
Kék hegy mögé,
Virág közé,
Kis kék elefánt
Mesét mesélt,
Szép gyöngyhaján
Alszik a fény.

Igen, él egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Gyöngyhaj azóta rég
Mély tengerbe ért,
Igen, él egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán -

Mikor nagyon
Egyedül vagy,
Lehull hozzád
Egy kis csillag,
Hófehér gyöngyök
Vezessenek,
Mint jó vándort
Fehér kövek -

Igen, ébredj, gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Ránk vár gyöngye mögött
Ég és föld között

Igen, hív, egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán,
Rám vár gyöngye mögött,
Ég és föld között,
Igen, hív, egy gyöngyhajú lány,
Álmodtam, vagy igaz talán...

El Tőled - Come Away From You

Pusztinai tornácos ház

a kép forrása: Pataki János: Csángók - az elfelejtett magyarok, Székelykönyv 2oo8

Névnapodra

Amott jöttem én a földre
Itt maradtam mindörökre
Megszerettem, amit kaptam
Szívem ide láncol
Néha el is fenekeltek
Megöleltek, felemeltek
Barátomnak azt fogadtam
Aki velem táncol

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Itt teremnek a szép lányok
Mindegyiknek megbocsátok
Hadd üljön a más ölébe
Ha a kedve tartja

Fiamat a legszebb adta
A lányomnak is szép az anyja
És ha mégis más az apja
Hát a lelke rajta

Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet
Az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett
Akármilyen nyelven értenek a szentek
Valahogy a végén majdcsak eltemetnek

Nem tartozom senkinek se
Vagy ha mégis, elfelejtse
Megkapja a túlvilágon
Őrzi azt az ördög

Legyen vendég asztalomnál
Legyen nála jó nagy kanál
Édesanyám tanította
Amit beletöltök

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog az isten, közénk áll egy táncra
Akármilyen nyelven beszélnek a szentek
Lehet, hogy a végén ők is beneveznek

Amikor a banda ezt a kólót játssza
Mosolyog a jóisten, közénk áll egy táncra

A véget nem érő út

A képen egy perzsa lány

The road now leads onward as far as can be / Addig visz az út, ameddig lehet

Winding lanes and hedgerows in threes / Kanyarog ösvény, bokrok, fák szegélye

By purple mountains round every bend / Bíbor hegyek szerpentinjén megyek

All roads lead to you, there is no journey's end / Hozzád minden úton, ez az, ami nem ér véget

Here is my heart and I give it to you / Ím a szívem - neked adom

Take me with you across this land / Vígy magaddal át e tájon

These are my dreams, so simple as few / Az álmaim együgyűek s szerények

Dreams we hold in the palm of our hands / Mintha kitárt kézben hordnánk őket

Deep in the winter amidst falling snow / Hulló hóban, fagyos télben

High in the air where the bells they all toll / Ott zeng minden harang fönt az égben

And now all around me I feel you still here / Mindenekkel körbevéve, bennem mégis csak te

Such is the journey no mystery to fear / Olyan út ez, ahol nincsen a rejtélynek félelme

Refr.: Here is my heart...

The road now leads onward I know not where / Nem tudom, az út merre vezet

Deep in my heart you will be there / Elég, ha a szívembe rejthetlek

Whenever a storm comes whatever our fears / Jöhet vihar, és amitől félünk

The journey goes on as your love ever nears / Folytatódik az út, amíg mélyül szerelmünk

Refr. ... Ím a szívem ...

ford. sat

legyen

álmod oly csöndes
és illattal becéző
akár az enyém

stb.

Fehér házikó

Van egy kicsi házikó.
Fehér fala ragyogó,
Oda jártunk te meg én,
Boldogságunk idején.

Minden kis zug visszahív,
Semmit sem feled a szív.
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Ez a ház, s az ifjúság.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Az a ház, s az ifjúság.

Everybody hurts - mindenki bánt

When your day is long
And the night
The night is yours alone
When you're sure you've had enough of this life
Well hang on

Don't let yourself go

Cause everybody cries

And everybody hurts

Sometimes

Sometimes everything is wrong
Now it's time to sing along
(When your day is night alone)
Hold on, hold on
(If you feel like letting go)
Hold on
If you think you've had too much of this life
Well hang on

Cause everybody hurts

Take comfort in your friends

Everybody hurts

Don't throw your hand
Oh, no
Don't throw your hand
When you feel like you're alone
No, no, you're not alone

If you're on your own

In this life

The days and nights are long

When you think you've had too much

Of this life

To hang on

Well, everybody hurts
Sometimes, everybody cries
And everybody hurts

Sometimes

So, hold on, hold on...

(Everybody hurts
You are not alone)

Ilona

Lenge lány,

aki sző,

holdvilág

mosolya,

ezt mondja

a neved

Ilona,

Ilona.

 

Lelkemben

hallgatag

dalolom,

lallala,

dajkálom

a neved

lallázva

Ilona.

 

Minthogyha

a fülem

szellőket

hallana,

sellőket

lelkeket

lengeni,

Ilona.

 

Müezzin

zümmög így

"La illah

il Allah",

mint ahogy

zengem én,

Ilona,

Ilona.

 

Arra, hol

feltün és

eltün a

fény hona,

fény felé,

éj felé,

Ilona,

Ilona.

 

Balgatag

álmaim

elzilált

limloma,

távoli,

szellemi

lant-zene

Ilona.

 

Csupa l,

csupa i,

csupa ó,

csupa a.

Csupa tej,

csupa kéj,

csupa jaj,

Ilona.

 

És nekem

szín is ez

halovány

kék-lila,

halovány

anilin,

ibolya.

Ilona.

 

Vigasság,

fájdalom,

nem múlik

el soha

s balzsam is

mennyei

lanolin.

Ilona.

 

Elmúló

életem

hajnala,

alkonya,

halkuló

nem múló

hallali.

Ilona.

 

Lankatag

angyalok

aléló

sikolya,

Ilona,

Ilona,

Ilona,

Ilona.

Kosztolányi Dezső

Nagy utazás

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...

Tánc

Simon Goinard Phelipot

Hangulat

Nicola de Luca képe

..

S a lények, a bármik, ahogy kiváltak

és külön-létükbe fogtak tenálad,

nem így lesznek-e általánosabbak,

még azzal is, hogy miattuk feladtad

..

van abban is valami rendhagyó,

ahogy bármi telibe-mondható.

..

Tandori Dezső: A nyárvég-szabály, 1984

Kitagava Utamaro: Olvasó nő, 179o

Balogh Sándor: Lejtőn

Pillangókisasszony

Cso-cso-szan: Sírni, de miért? De mért?
Semmi bizalmad nincsen?... Halljad:
Lásd, egy szép nap végre
Füstfelhő száll az égre,
Ott a távoli láthatáron
Hajó jön habzó áron,
Vakító szép színben
Surran most a révbe.
A vezényszó harsan,
Látod? megáll szép lassan.
Nem megyek én elébe,
Nem én,
Azt mondom, szépen, csendesen várom
A dombon,
A vágyakozás nem égeti szívem,
Csak várom híven...
Ott lenn a város telve tarka néppel,
Egy pont, egy pici hangya,
Egy férfi a dombra lépdel,
Ki jön ott? Ki jön ott?
Ím hallatszik a hangja,
Mit is mond? Mit is mond
Így kiált: Butterfly!
Tisztán megértem...
Ám én egy szót sem szólok,
Hadd rejtsenek a lombok,
Bujósdit játszom és úgy félek,
Hogy nyomban meg kell halnom...
Ő akármeddig hívhat százszorszép neveken
Te icipici asszony, te áprilisi illat,
E szép neveket mind ő adta nékem...
Mindez úgy leszen, mintha csak most lenne...
Ám félj, ha szíved gyenge,
Én híven bízom benne
És várom!...

Guantanamói parasztlány

Egyenes derékkal jöttem
Onnan, hol nőnek a pálmák.
Mielőtt meghalok, lelkem
Versekben osztja el álmát.

Yo soy un hombre sincero
De donde crece la palma
Y antes de morirme quiero
Echar mis versos del alma

Mi verso es de un verde claro
Y de un carmín encendido
Mi verso es de un ciervo herido
Que busca en el monte amparo

Con los pobres de la tierra
Quiero yo mi suerte echar
El arroyo de la sierra
Me complace más que el mar

Guantanamera, guajira

 

 


















Vö.: magy., ang., cseh wiki

Szerelmes dal

 Antonín Klučka: Lány rózsával               

Ten kratičký sen se mi k ránu až zdál

Před probuzením a já spát chtěla dál

Zamilovaná

A pozemský čas v ten moment ztratil svůj krok

Ten okamžik trval celý světelný rok

Já byla jiná, tak náhle jiná

Zamilovaná

A jen protivný strach mně tížil ten ráj

já už v podvědomí pila studený čaj

Nemilovaná

A jenom studené slunce má v záclonách kout

Pár nečtených knih mi musí připomenout

Jsem stále stejná, tak stále stejná

Nemilovaná

Jen z rádia hlas těší nás předpovědí počasí

Jenom ten hlas a nikdo víc nemluví

Když češu si vlasy

Já měla pocit, jako bych byla za školou

Jako vyhrát milion za noc minulou

Zamilovaná

Tak chyť mi ten sen a přijď, zavolej

A odpusť mi vše, na nic víc nečekej

Já už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná

Nad hlavou vesmír a pod nohama zem

Jsem stále stejná, a přece jiná jsem

Zamilovaná

Kde teď můžeš být, že nesedíš vedle mě

Až tě dnes potkám, snad překvapí tě příjemně

Že už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná

Az a rövidke álom ébredés előtt

Egész reggelig tartott

s én aludni akartam tovább

Szerelmesen

S a földi idő akkor elvétette a lépést

S az a pillanat egy fényévig tartott

Más voltam, oly hirtelen

Szerelmesen

 És az az undok félelem a boldogságot elrontotta

félálomban már hideg teát ittam

Nem szeretve

És csak a hideg napfény búvik a függöny redőiben

Néhány olvasatlan könyv figyelmeztet

Mindig ugyanaz vagyok, olyan egyforma

Szeretetlen

Csak a rádió hangja, az időjárásjelentés derít kedvre
Csak az a hang, és senki más nem szól
Mikor fésülködöm
Olyan érzésem volt, mintha lógtam volna a suliból
Mintha megnyertem volna múlt éjjel a főnyereményt
Szerelmesen
Csípd el hát az álmom s gyere, hívj
Bocsáss meg mindent, ne várj semmi másra
Már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen


Fejünk fölött az űr, lábunk alatt a föld
Mindig ugyanaz vagyok, és mégis más
Szerelmesen
Hol lehetsz, hogy nem ülsz itt mellettem?
Ha találkozom ma veled, kellemesen meglep tán
Hogy már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen

Refr.

Ha...

 

Kup mi den, kup mi noc, a já ti koupím svítání,

/Vedd meg nekem a napot, az éjt, s én megveszem neked a hajnalt,

kup mi smích, kup mi pláč, a já ti koupím toulání,

/vedd meg a nevetést, a sírást, s én neked a bolyongást,

až budem to mít, tak budem si žít.

/majd ha meglesz, klassz lesz.

Kup mi mrak, kup mi déšt, a já ti koupím náledí,

/Vedd meg nekem a borút, az esőt, s én megveszem neked a fagyot,

kup mi smích, kup mi žár, a já ti koupím souhvězdí.

/vedd meg a nevetést, a fényt, s én neked a csillagokat.

Až budem to mít, tak budem si žít,

/Ha majd meglesz ez is, jól fogunk élni,

já dobře vím, že štěstí se neprodává.

/bár jól tudom, a boldogság nem eladó.

Já ti dám víc než mám,

/Többet adok néked, mint amim van,

víc než máš, když jsi sám,

/többet, mint amid van, ha egyedül vagy,

dám ti lásku co mám,

/szerelmet adok, amim van,

dáš mi lásku co máš, co máš.

/szerelmet adsz, amid van, amid van.

Kup mi stín, kup mi tón, a já ti koupím vzdálenost,

/Vedd meg nekem az árnyékot, a hangot, s én neked a távolságot,

kup mi rok, kup mi čas, a já ti koupím přítomnost.

/vedd meg az évet, az időt, s én neked a jelent.

Až budem to mít, tak budem si žít,

/Ha birtokunkban lesz, akkor jól fogunk élni,

já dobře vím, že štěstí se neprodává.

/jól tudom én, a boldogság nem eladó.

Refr.

(Fülöp) Lenka Filipová

Alattam fák

Fiatal barkóscinege

Alattam fák,
Fölöttem a Hold,
Kitárt karok,
Most úgy suhanok.
Álom-erő
Húz hazafelé.

A lámpasor
Egy sárga fonal,
Alattam most
Egy város rohan.
Álom-erő
Húz hazafelé.

Húz, vonz valami,
Hogyan tudnám elmondani,
Barátom, hogy érts.

Kitárt karok,
Úgy serceg a Hold,
Lelkembe most
Úgy suhanok
Hazafelé -
Az életem a szellemeké.

Für Anikó

Hajnal, hattyú, horgász

L. Malkiewicz fotója

Maurice Ravel: A hattyú