A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Felvidék. Összes bejegyzés megjelenítése
Az élet, kedvesem,...
... teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő
találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az
esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást,
egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami
összhang, s ez az élet.
Márai Sándor
V. Dumitrescu fényképe
Az eső csak hull, egyre hull...
Az eső ezer szöget ver rám,
szöget üt a szélben síró fán.
Rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd.
Az eső csak hull, egyre hull.
Feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán.
Rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád.
Az eső csak hull, egyre hull.
Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.
Az eső kopog szívem helyén,
sötétből rak falakat körém.
Megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak.
Az eső csak hull, egyre hull.
Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.
szöget üt a szélben síró fán.
Rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd.
Az eső csak hull, egyre hull.
Feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán.
Rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád.
Az eső csak hull, egyre hull.
Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.
Az eső kopog szívem helyén,
sötétből rak falakat körém.
Megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak.
Az eső csak hull, egyre hull.
Ha a felhőt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.
félszáz évvel sem érnek fel a szavak
veled, vajh maradna
így, ameddig lehet!
jövők s menők közT
szükségtelent kizáró
boldogító állandóság
befogadó kapu
minek azzal törődni, hogy
egyszer Vége lesz?!
- mint mindennek, nincs
kivétel és vigasz
kivétel és vigasz
szép szavakkal
szépítnI a szenvedést
mit ér?! a szeretet
oltárán némán áldoznak
mindenkinek ki kell inni
a fáJdalmak bőven
áradó serlegét, s ez csöppet
sem lesz fölemelő
hiTetlen hittel magunkban
másban visszahulló
föltámadásban
hajku
nyögve
emlékezni lesz
még tán idő, de élni
már nem, kedvesem
sat.
a fényképen a hajdani Nádasdy Borbála zagol
A kapucínusok szt. Istvánnak szentelt temploma Pozsonyban
a Vármegyeház-téren áll. Az egyhajós torony nélküli egyszerű barokk-templom a XVIII. sz. elején épült a várfal mellett. (A prédikáló kapucínusok már a XVII. század végétől megtelepedtek a városban.) A főbejárat fölötti fülkében a szent király szobra Brandl Antaltól. A mellékoltárokon Assissi Ferenc és páduai Antal képét a pozsonyi Donner-tanítvány, Rosier Antal festette. A főoltár képét, melyen a király a koronájával a Szűzanya oltalmába ajánlja Magyarországot, egy kapucínus barát, Udalricus festette, és alsó részén Pozsony is látható a várral.
/Vö.: sk.wiki; a (tér)képek rákattintással nagyíthatók
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)























