Et resurrexit tertia die
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Az élet, kedvesem,...
... teljesség. Az élet, hogy egy férfi és egy nő
találkoznak, mert összeillenek, mert olyan közük van egymáshoz, mint az
esőnek a tengerhez, egyik mindig visszahull a másikba, alkotják egymást,
egyik feltétele a másiknak. Ebből a teljességből lesz valami, ami
összhang, s ez az élet.
Márai Sándor
V. Dumitrescu fényképe
Pozsony városkapui
A legkisebbik városkapu, a déli
Halász-kapu ott állt, ahol a mai Rybárska brána (Halászkapu) utca a
Hviezdoslav (Kossuth Lajos) térbe torkollik. Nevét onnan kapta, hogy a
Duna felé, a halászok településéhez vezetett, akik zsákmányukat ezen a
kapun át hordták a városba eladni.
A
nyugati kapun át Bécsbe, illetve a Vödric nevű külvárosba lehetett
eljutni, innen a Vödric-kapu név (már a 15. században: Wedritzer Tor),
de Bécsi kapuként is emlegették. Mivel viszonylag hosszú, világítás
nélküli alagúton kellett áthaladni, sötét kapuként (das finstere Tor) is
ismert volt. A földrajzilag legmagasabb helyen álló, északi Mihály-kapu
az előtte található, Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt
templomról kapta nevét.
A 13. század végén már mindegyik városkapu helyén bizonyosan ott állt annak elődje vagy valamiféle kezdeménye.
A királyi várból eredetileg a
Legszentebb Megváltó- és Szent Márton-plébánia- és káptalantemplomhoz
legközelebb eső Vödric-kapun keresztül jártak a városba, amely
vélhetőleg már eredeti alakjában is mutatósabb volt a többi
városkapunál. A 15. század elején, a jelenlegi templom nyugati
homlokzata építésének idején felmerült, hogy a templom egy egyelőre
erődítetlen területről is megközelíthető legyen, ezért a déli oldalon, a
templom délnyugati sarkánál nekifogtak egy impozáns kapu
kialakításának. Nyilván errefelé tervezték bővíteni a várost, így a
Vödric-kapu feleslegessé vált volna, esetleg valahol nyugatabbra
épülhetett volna egy új városkapu.
A Husz János megégetése után kirobbant
konfliktus azonban Pozsony számára is potenciális veszélyt jelentett.
Sem idő, sem pénz nem volt a város ilyen irányú bővítésére. A pazar
királyi kapu építése félbeszakadt, torzóját befalazták.
A 14. században épült Vödric-kaput
megerősítették, mindkét oldalról robusztus gótikus bástyát hozzáépítve.
Ez 1434-ben történhetett, ugyanis ekkor szerepel a város könyveiben
bejegyzés az építkezéshez követ és meszet hozó munkások bérének
kifizetéséről. A kész kapu valószínűleg nagyon hasonlított a közeli
Hainburg Bécsi kapujához (Wiener Tor). A hozzáépített bástyák, a
Himmelreich és a Leonfelder fegyvertárként és börtönként szolgáltak. A
kapu előtti felvonóhidat a 18. században kőhíd váltotta fel.
A kapukomplexum 1778-ig állt, ekkor
Mária Terézia engedélyezte a városnak a fölöslegessé vált falak
lebontását. A felszín felett csupán a kapu 14. századi északi falából
hagytak meg egy részt, amelyre a 18. század végén egy viszonylag
szegényes bérház épült. A mély árok felett ívelő kapuhíd is megmaradt,
csak éppen a mai utca szintje alatt található.
A Vödric-kapuról nem maradt fenn hiteles
rajz. Madártávlati képét Karl Frech festőművész rajzolta meg a két
világháború között dr. Faust Ovidius városi levéltáros, a Pozsonyi
Tudományos Intézetek vezetőjének tanácsai és útmutatása alapján.
Štefan Holčík
Fordította: Böszörményi Péter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)