hajku




nyögve


emlékezni lesz
még tán idő, de élni
már nem, kedvesem


sat.








a fényképen a hajdani Nádasdy Borbála zagol

2 megjegyzés:

Pamlerva írta...

Kérdés három sorban

Miért születik
a csoda, ha az élet
végez mindennel…?

samsara írta...

Talán egy régi dal szavaival lehetne válaszolni:

Létezem, vagyok, mint mások,
Másoknak én is csak más.
Az idő a kezdet és a vég közt
Nekem se több, csak egy villanás.

Puszta anyag voltam csak a parttalan tömegben,
Pillantásod éles kése metszett ki engem.

Álmodtál, most azt, hogy élek,
s ha más vagyok, így vagyok más,
Megszültél és te formáltál engem
változónak, hogy mindig másnak láss.

És miközben szerelmeddel a világra képzeltél,
Vajúdásom végigfájva te is megszülettél.

És én még folytatódni vágyom,
Véremmel kapaszkodom beléd,
Engedj végre hazatalálnom,
Sehol sem voltam otthon még.
Vagyunk a hatalmas világon,
Nyomunk sem marad egy napon.
Jöttem, hogy rád adjam szerelmem,
Hideg van, ne fázz oly nagyon.

Őrizz meg! Minden pillanatban
Lesnek ránk a másik oldalon.
Ha elfordulsz, kifosztanak engem
s mire visszatérsz már nem leszek sehol.

És kereshetsz a földön is, és elrejt majd az ég is,
De elrejthetsz magadban is és elveszíthetsz mégis.

Mert én még folytatódni vágyom.
Véremmel kapaszkodom beléd.
Engedj végre hazatalálnom!
Seholse voltam otthon még...

Magammal cipelem a múltat,
jövőm rossz ígéreteként,
Lerázni eddig sosem tudtam,
Egymagam nem voltam elég

Sejtések, öntudatlan vágyak
Sodortak örökké feléd,
Tudtam, hogy végül megtalállak,
S tudtam, hogy Te is szeretnéd.
Erősen elképzeltél engem,
S valóra váltam egy napon:
Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem,
hideg van, ne fázzon nagyon.

Piramis: Kapaszkodom beléd

+

azért a csoda,
hogy örülhessünk neki,
ameddig lehet

:)