(számos évtized után)
Mert bárhol állsz, a világ közepén,
a te világod legközepén állasz:
a lét a kérdés és te vagy a válasz,
a világ: ők, és csak te vagy: az én.
Okot keres, indokot vár az elme:
a mindenség, a társadalmi rend
formál kívülről, amíg odabent
készülsz eszmékre, tettre, szerelemre.
A célunk: szépség, jóság, értelem;
az ellenségünk az embertelenség,
fegyverzetünk a méltóság, a szentség,
hogy mi legyünk úrrá az életen.
És amikor majd betelt az idő
úgy léphessünk az időtlen örökbe,
hogy példánk példaképen örökölve
maradjon meg, mint éltető erő.
Akinek immár nincs határsorompó
lét és öröklét közt, ki félelem
nélkül éli a tett s a szerelem
gyönyörűségét, tudja: nincs múlandó
s kellő szavakkal tanító lehet
(jogosítják a sokkalandú évek)
és tanúsíthatja: az emberélet
erkölcsi példa, szépség, szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése