Antonín Klučka: Lány rózsával
Před probuzením a já spát chtěla dál
Zamilovaná
A pozemský čas v ten moment ztratil svůj krok
Ten okamžik trval celý světelný rok
Já byla jiná, tak náhle jiná
Zamilovaná
A jen protivný strach mně tížil ten ráj
já už v podvědomí pila studený čaj
Nemilovaná
A jenom studené slunce má v záclonách kout
Pár nečtených knih mi musí připomenout
Jsem stále stejná, tak stále stejná
Nemilovaná
Jen z rádia hlas těší nás předpovědí počasí
Jenom ten hlas a nikdo víc nemluví
Když češu si vlasy
Já měla pocit, jako bych byla za školou
Jako vyhrát milion za noc minulou
Zamilovaná
Tak chyť mi ten sen a přijď, zavolej
A odpusť mi vše, na nic víc nečekej
Já už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná
Nad hlavou vesmír a pod nohama zem
Jsem stále stejná, a přece jiná jsem
Zamilovaná
Kde teď můžeš být, že nesedíš vedle mě
Až tě dnes potkám, snad překvapí tě příjemně
Že už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná
Az a rövidke álom ébredés előtt
Egész reggelig tartott
s én aludni akartam tovább
Szerelmesen
S a földi idő akkor elvétette a lépést
S az a pillanat egy fényévig tartott
Más voltam, oly hirtelen
Szerelmesen
És az az undok félelem a boldogságot elrontotta
félálomban már hideg teát ittam
Nem szeretve
És csak a hideg napfény búvik a függöny redőiben
Néhány olvasatlan könyv figyelmeztet
Mindig ugyanaz vagyok, olyan egyforma
Szeretetlen
Csak a rádió hangja, az időjárásjelentés derít kedvre
Csak az a hang, és senki más nem szól
Mikor fésülködöm
Olyan érzésem volt, mintha lógtam volna a suliból
Mintha megnyertem volna múlt éjjel a főnyereményt
Szerelmesen
Csípd el hát az álmom s gyere, hívj
Bocsáss meg mindent, ne várj semmi másra
Már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen
Fejünk fölött az űr, lábunk alatt a föld
Mindig ugyanaz vagyok, és mégis más
Szerelmesen
Hol lehetsz, hogy nem ülsz itt mellettem?
Ha találkozom ma veled, kellemesen meglep tán
Hogy már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen
Csak az a hang, és senki más nem szól
Mikor fésülködöm
Olyan érzésem volt, mintha lógtam volna a suliból
Mintha megnyertem volna múlt éjjel a főnyereményt
Szerelmesen
Csípd el hát az álmom s gyere, hívj
Bocsáss meg mindent, ne várj semmi másra
Már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen
Fejünk fölött az űr, lábunk alatt a föld
Mindig ugyanaz vagyok, és mégis más
Szerelmesen
Hol lehetsz, hogy nem ülsz itt mellettem?
Ha találkozom ma veled, kellemesen meglep tán
Hogy már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen
Refr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése