Ne csak


a templomban
imazsámolyra
térdelj le
a kertben
a földre
az éltetőhöz
minél közelebb
a gyomokhoz
amiket kitépsz
a növények
gyökereihez
most ők
táplálnak
nemsokára
te fogod őket
térdelj le
és megérted
milyen nehéz
fölemelkedni

sat.
Montserrat Gudiol Térdeplő nő


és Szabó Gyula Kertben, '56 s Ősz Losoncnál, '4o festménye

















Vö.: rém - az ember emlékére

1 megjegyzés:

névtelen írta...

Csorba Győző /+ 1995 szept. 13-án):
Azonosulás

A gyomot se, azt sincs erőm kitépni -
Járok a harmatlepte, nyári kertben,
már rész belőle, félek szinte lépni:
magam tiprom, ha ellankad figyelmem.

Lélegzik, érzem, mélyen, önfeledten,
lélegzünk, - két boldog gazdag szegény: mi,
én nem helyette és ő nem helyettem,
vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi.

S mert e mimikri egzisztenciális,
nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek,
esőnek, napnak, forgó évszakoknak:

legyen sorsbéli azonosulás is,
hogy részeim ha menni készülődnek,
sokáig nélkülük én se maradjak.

1985