a templomban
imazsámolyra
térdelj le
a kertben
a földre
az éltetőhöz
minél közelebb
a gyomokhoz
amiket kitépsz
a növények
gyökereihez
most ők
táplálnak
nemsokára
te fogod őket
térdelj le
és megérted
milyen nehéz
fölemelkedni
A gyomot se, azt sincs erőm kitépni - Járok a harmatlepte, nyári kertben, már rész belőle, félek szinte lépni: magam tiprom, ha ellankad figyelmem.
Lélegzik, érzem, mélyen, önfeledten, lélegzünk, - két boldog gazdag szegény: mi, én nem helyette és ő nem helyettem, vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi.
S mert e mimikri egzisztenciális, nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek, esőnek, napnak, forgó évszakoknak:
legyen sorsbéli azonosulás is, hogy részeim ha menni készülődnek, sokáig nélkülük én se maradjak.
1 megjegyzés:
Csorba Győző /+ 1995 szept. 13-án):
Azonosulás
A gyomot se, azt sincs erőm kitépni -
Járok a harmatlepte, nyári kertben,
már rész belőle, félek szinte lépni:
magam tiprom, ha ellankad figyelmem.
Lélegzik, érzem, mélyen, önfeledten,
lélegzünk, - két boldog gazdag szegény: mi,
én nem helyette és ő nem helyettem,
vagyok belőle ágnyi csak, levélnyi.
S mert e mimikri egzisztenciális,
nemcsak szemnek, de földnek, levegőnek,
esőnek, napnak, forgó évszakoknak:
legyen sorsbéli azonosulás is,
hogy részeim ha menni készülődnek,
sokáig nélkülük én se maradjak.
1985
Megjegyzés küldése