/bíbic = pewit - whiskered tern oldaláról, képei közül
Ó lélek!
ember már nem szeret téged,
valaki magadrahagyott,
s most minden arc, minden beszéd
menekül előled.
Szegény vagy, nagyon szegény,
kiáltani szeretnél,
- ó sokat kiáltottál! -
és senkisem hallja, senkisem hallja, -
csak a fák,
csak a madarak könyörülő lelke
szeret már téged igazán.
*
Ó mért,
mért nem lehetsz Ő,
ó mért nem lehetsz, aki
szeretnél lenni? --
A fű, a fű, a puha ágy,
megterül alattad és senki,
senkisem kérdi bűnödet itt...
*
Ó Isten, bölcs-komoly Isten,
téged keresett, benned vidúlt fel
a lélek, idejött hozzád,
a legszebb csipkéid közé,-
s ő látott, megtalált téged
a harsogó fák közt, zengő
madarak közt: nézni,
messzire nézni, hogy sebes
szépség így szeressen engem,
ó halálos öröm csókoljon
meg engem altasson el végre szelíden...
/Berda József: Lombok alatt beszélsz... (Darvas Bertalannak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése