/Inglourious basterds - Megfelelőbb lett volna hagyni a szószerinti fordítást az ostoba palifogó Becstelen brigantyk helyett Q. Tarantino 2oo9-es undorítóan durva náci-zsidó filmjének címéül.Az agymosó dekonstrukciót színészileg csak az egyik főgonoszt alakító német Christoph Waltz menti kissé.
/De távoli mintájának, a Volt egyszer egy Vadnyugatnak nyomába se ér ez a tákolmány.
- Annak legalább a zenéje jó.)
Mélanie Laurent Shosanna Dreyfus szerepében s a náci( )gyilkos főhad. Brad Pitt hozták a megszokott formájukat: a merev bájolgást és a fölszínes, semmitmondó primitívséget.- Annak legalább a zenéje jó.)
Talán csak az immunerősítő hatás vigasztalhatja mákszemnyire a még kissé magasabb színvonalhoz szokott s nem mindig bambuló nézőt a kárbaveszett időért.
/A lelki-szellemi károkozásról s anyag- és pénzpocséklásról inkább ne is szóljunk.
Gy. Attila ezt máskint látja
E képen pedig egy másik jólmenően hatásos szerepében az egyik leginkább reklámozott s legjobban kereső színésznő /ám igazán tiszteletreméltó, hisz oly nagy szükség van a vízhordásra a tengerbe, mint a só: több színes gyereket is örökbefogadott s havi több mint egymilliós bevételének a felét a hírek szerint jótékonysági célokra fordítja, ha igaz - s mért ne lenne? -, hisz ha nem lenne oly zseniális pénztszámontartó, biztos nem keresne annyit, nem úgy mint mi, akik a havi párszáz eurós jövedelmünket se nagyon tudjuk nyomon követni, hogy hova tűnik.
S egy üdítően "egyszerű hétköznapi" film/történet /dr.: a Tiszta napfény /Sunshine Cleaning, 2oo8/9; - a címét esetleg úgy is lehetne fordítani: "ragyogóra pucolt"; rend.: Christine Jeffs - már a Sylvia, '3 c. képsorával is remekelt /Plathról s Ted Hughesről, főszerep: Amy_Adams). A vonat alatt szikrákat hányó vas ellenére elmaradt megtisztulást /katarzist is valósnak érzem. Jó, hogy egy leáldozó birodalom mozgóképgyártása az emberi szemét eltakarításának fontosságára is képes még fölhívni a figyelmet /noha nem biztos, hogy érdemes, de hát élni kell valahogy, s ha nem mi, azért vki csak megcsinálja. Ha másért nem, a gyerekéért, a jövőért, amiről mi már tán titokban le is mondtunk, abban a meggyőződésben, hogy nem érdemes érte föláldozni a pillanatnyi kényelmünket.
S az utóbbi dolog valahogy mégis közös mind a 3 filmben. Ha mégis az elsőtől a legnagyobb jóindulattal minden még épeszű s jóérzésű embert megkímélnénk, a második, bár a sok klisével hiteltelenül alakított, de fontosabb dolgunk híján tán még úgy-ahogy átbukik a lécen, ha képes vki átlátni az üzleti élet piszokságait is mögötte, az utolsót viszont az előbbiekkel szemben megtekintésre érdemesnek tartjuk - lazításul s erőgyűjtésként a napi robot után, mert abban sikkad el a legkevésbé az a vigasztaló emberi mondanivaló, hogy folytatni kell, nem főként magunkért, hanem annak az esetlen kis nyamvadtságnak az érdekében is, az ő jövőjéért.
Az is beton azonban, hogy az üzletszerűn agymosott értékélés ennek pontosan ellentmondó rangsort állítna föl.
Gy. Attila ezt máskint látja
Beyond borders - M. Campbell 2oo3-as filmjének címét (a határozottan segítőkész, s ezért rangsoroló s a családját kevésbé fontosnak tartó /épp csak annyira, hogy a másik férfitól fogant gyerekének is meleg fészket biztosítson, ám ha a helyzet komolyra fordul, ebbe a partnerébe is hasbarugdosó s azt leköpködő módon szerelmes Andzselína Dzsoli-Pitt-tel - majdnem a végéig, s az ide-odautazgató segítségnyújtásban néha sűrű elfoglaltsága miatt kezdetben türelmetlenül piszkálódó, de azért mindenre képes, szegényeket istápoló szerelmes Cliv Owennel - megszakításokkal szinte az elejétől a főszerepben) fordítják "minden határon túl"-nak /ném.) vagy egyszerűen csak "határok nélkül"-nek is /lengy. s magy.), de a lényeg ugyanaz: a humanitárius segélynyújtás égisze alatt néhány lehetőleg határokat semmibevevő lehetséges amerikai-angol érdekeltségi terület /Etiópia, Kambodzsa, Csecsenföld mint adrenalinfokozó turisztikai célpont népszerűsítése a globális gazdasági impériumot biztosító kalandorhajlamú mai pioníroknak.
E képen pedig egy másik jólmenően hatásos szerepében az egyik leginkább reklámozott s legjobban kereső színésznő /ám igazán tiszteletreméltó, hisz oly nagy szükség van a vízhordásra a tengerbe, mint a só: több színes gyereket is örökbefogadott s havi több mint egymilliós bevételének a felét a hírek szerint jótékonysági célokra fordítja, ha igaz - s mért ne lenne? -, hisz ha nem lenne oly zseniális pénztszámontartó, biztos nem keresne annyit, nem úgy mint mi, akik a havi párszáz eurós jövedelmünket se nagyon tudjuk nyomon követni, hogy hova tűnik.
S egy üdítően "egyszerű hétköznapi" film/történet /dr.: a Tiszta napfény /Sunshine Cleaning, 2oo8/9; - a címét esetleg úgy is lehetne fordítani: "ragyogóra pucolt"; rend.: Christine Jeffs - már a Sylvia, '3 c. képsorával is remekelt /Plathról s Ted Hughesről, főszerep: Amy_Adams). A vonat alatt szikrákat hányó vas ellenére elmaradt megtisztulást /katarzist is valósnak érzem. Jó, hogy egy leáldozó birodalom mozgóképgyártása az emberi szemét eltakarításának fontosságára is képes még fölhívni a figyelmet /noha nem biztos, hogy érdemes, de hát élni kell valahogy, s ha nem mi, azért vki csak megcsinálja. Ha másért nem, a gyerekéért, a jövőért, amiről mi már tán titokban le is mondtunk, abban a meggyőződésben, hogy nem érdemes érte föláldozni a pillanatnyi kényelmünket.S az utóbbi dolog valahogy mégis közös mind a 3 filmben. Ha mégis az elsőtől a legnagyobb jóindulattal minden még épeszű s jóérzésű embert megkímélnénk, a második, bár a sok klisével hiteltelenül alakított, de fontosabb dolgunk híján tán még úgy-ahogy átbukik a lécen, ha képes vki átlátni az üzleti élet piszokságait is mögötte, az utolsót viszont az előbbiekkel szemben megtekintésre érdemesnek tartjuk - lazításul s erőgyűjtésként a napi robot után, mert abban sikkad el a legkevésbé az a vigasztaló emberi mondanivaló, hogy folytatni kell, nem főként magunkért, hanem annak az esetlen kis nyamvadtságnak az érdekében is, az ő jövőjéért.
Az is beton azonban, hogy az üzletszerűn agymosott értékélés ennek pontosan ellentmondó rangsort állítna föl.
/sat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése