Radnóti Miklós: Szerelmi ciklus

Ujhelyi Jenő Mocsár c. képe

Szakítottunk.
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugy-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyarat
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csunya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt teelőtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.

(1927-28, 14. rész)

1 megjegyzés:

sat. írta...

S tudsz-é szeretni a sár s gyűlölet ellenire, azzal együtt, azt is, emberlétedtül, esendőségedtül, a bizon'talanságtul menekülni akaró csapongó szerelmem?

(Gyarmati Fanni válaszkérdési a költőhö' 1928. aug. 21-én)