Minden a múlté


Gabler Csaba képe

ÖREGSÉG

Hol vagytok ó szemeim, kik oly áldottnak véltetek egy arcot?
S hol vagy ó csodálatos fülem is, amely oly hegyes lett, mint
a szamáré valamely édes-bús nevetéstől?
S hol vagytok fogaim, ti vérengzők, kiktől felserkent nemcsak
a szamóca, de az annál duzzadtabb és pirosabb ajak is?
S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása?

S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek
eszelős utaimon, görbe bottal a kezemben?
Loholni bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni,
susogni, nem is neki, de a holdnak...
Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen
s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve...
Hol vagytok ti mozgalmak és fekete átkok? Örök sietés?
Hol a mohó száj s hol a nevetésem?
Úristen, hol a nevetésem s a tárgytalan zokogás is:
Mikor döngő hajnalodások vértelen messzeségei! hányszor
Leborúltam a sötétben elétek!

Hallgass rám oh ifjuság. Volt egy öreg görög egykor
Ki felemelte két kezét, mint a szobor s az ifjuságát visszakövetelvén
Mondott aiszchyloszi átkot arra, aki tette, hogy így meg kell az embernek öregedni.
Félig vakon állt a hegyen, csupa sugárzásba merűlve, - ősz haját verte a szél is
S pisla szeméből könnyei hulltak az Istenség magasztos lába elé.
S mégis szava dörgött, szavától megállt a malom, megrendültek a dombok
S az ötéves kos is felemelte rá a fejét. - - Ámde az Istenség

Nem nézett rá, nem felelt akkor az öregnek.
Sírt az Istenség. Mert, mintha dobokat vernének a fülébe, tompa dobot
S erre felelne a hegyomlás s e hegyomlásnak felelne a tenger...
Oly naggyá nőtt meg előtte s oly szentté az öregség ősi nyomora.
Mert hisz ott állt ő már önnön sírja előtt s még mindig pörölve a széllel
S még egyszer hangoztatni akarván igazát, mielőtt elomolna...

S aztán hát elment persze, - csend lett végül is e vidéken.
De a szivében is csupa csend volt már akkor, el ne feledjük s egy másik, még nagyobb figyelem...

S a feje körül tompa derengés.

Füst Milán

6 megjegyzés:

Ria írta...

Köszönöm!

Gabriele Brunsch írta...

Your photo is great, a close-up which I will not forget easily...

I would like to send you one of my poems which
tried to describe the years when life is no more full of light and seems to have become a burden, a horrible burden ...

Here in your picture I don't see it yet, this woman's eyes still revolt although very feebly.

Some time ago I wrote this poem which I called
Late old age - which means at the very end, when nothing lights up your days...


SPÄTES ALTER

KURZER AUFSCHUB IM LICHT
NOCH GNADE
NOCH FLUCH
GANZ STILL, VEREINSAMT,
GANZ IN SICH SELBST
NUR IN SICH SELBST
DER GLITZERNDE TAUTROPFEN STUMPF
VERGESSEN VERGESSEN VERGESSEN
ERINN’RUNG AN MORGEN
IM MILCHIGEN GRAU DES BEWUSSTSEINS
ROTGEÄDERT PULSIEREND
BILDLEER - KLANGLEER
GANZ STILL, VEREINSAMT,
GANZ IN SICH SELBST
NUR IN SICH SELBST
VERKAPSELT
IN DER STRECKUNG DES ATEMS
DEM SINNVERROHENDEN SIECHTUM
AUSGELIEFERT DEM SCHMERZ
NOCH AUSGESETZT
NOCH GETRIEBEN
GANZ STILL, VEREINSAMT,
GANZ IN SICH SELBST
NUR IN SICH SELBST

© Alle Rechte bei Gabriele Brunsch

sat. írta...

Kányádi Sándor: Azt bünteti, kit szeret

mint pogrom után
a zsinagóga
veretlen maradt
öreg zsidója

nem hálálkodom
nem is kérdem
hogy őket miért
s engem miért nem

mert szeretsz Uram
szeretsz Te engem
és legközelebb
nem hagysz veretlen

sat. írta...

A Bruns' Gabi által kű'dött köl(l-)tömény magyarusul nagyjábul:

Késő kor /SPÄTES ALTER

rövidülő haladék a fényben /KURZER AUFSCHUB IM LICHT
még kegyelem /NOCH GNADE
még átok /NOCH FLUCH
egészen csöndben, elhagyottan /GANZ STILL, VEREINSAMT,
teljesen egyedül /GANZ IN SICH SELBST
csak magadban /NUR IN SICH SELBST
fényét veszti a csillogó harmatcsepp /DER GLITZERNDE TAUTROPFEN STUMPF
felejteni feledni elfeledni /VERGESSEN VERGESSEN VERGESSEN
a fölragyogó hajnalokat /ERINN’RUNG AN MORGEN
a tudat homályos szürkeségében /IM MILCHIGEN GRAU DES BEWUSSTSEINS
lüktetve vörösen erezetten /ROTGEÄDERT PULSIEREND
kép-telenül - hang-talanul /BILDLEER - KLANGLEER
teljes a csend, elhagyottság /GANZ STILL, VEREINSAMT,
egyszál egyedül /GANZ IN SICH SELBST
csupán magadba' /NUR IN SICH SELBST
bezárva /VERKAPSELT
az elakadó lélegzetbe' /IN DER STRECKUNG DES ATEMS
értelemdurvító senyvedésnek /DEM SINNVERROHENDEN SIECHTUM
fájdalomnak kiszolgáltatva /AUSGELIEFERT DEM SCHMERZ
még prédáként /NOCH AUSGESETZT
még űzve /NOCH GETRIEBEN
halotti csönben, végleg elhagyottan /GANZ STILL, VEREINSAMT,
totál egyedül GANZ IN SICH SELBST
pusztán magadban /NUR IN SICH SELBST

© Alle Rechte bei Gabriele Brunsch
ung. Übers. von sat. teljes jogtalansága

Gabriele Brunsch írta...

Ich danke Dir sehr für die Übertragung ins Ungarische. Darf ich die Übersetzung in meinem Blog präsentieren?
Für eine Antwort bin ich Dir sehr dankbar.
Liebe Grüße
Gabriele

sat. írta...

We are glad. Thank You for Your wonderful poem.
Of course, you can use the translation.
Es freut uns. Wir danken Ihnen für wunderbares Gedicht. Natürlich, Sie kann benutzen die Übersetzung.
All bests - Alles Gutes!
I. u. T.