Töredék a tavaszról























Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hüvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigékben a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen időtlen:
mint ahogyan lobogó villámokkal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Küprisz is úgy tipor engem örökké,
néma közönnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak úgy szerelemre taszít gyermeki kortól
és ma is úr a szivemben.

Ibükosz, Radnóti Miklós fordítása

2 megjegyzés:

sat. írta...

Ibükosz: Töredék a szerelemről

Erósz újra sötét pillája alól rám nézve szemével olvatagon
/minden babonás ígézete hálójába befonva Küprisz elé vet.
Érzem remegésem, hogy közeleg,
mint az igába szokott, diadalban már fáradt paripát a szekérbe
/csak kényszer fogja a verseny előtt.

(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)

Ria írta...

"Évek jönnek, évek tűnnek,
Minden régi s új is egyben;"
(Eminescu: Glossa)

"Én vállamra veszem a Tavaszt
S a szívemnek hozom el."
(József Attila: Erőének)

Napfényes tavaszt kívánok!
Ria