Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Borsos Tibor - Nő virággal

2 megjegyzés:

sat. írta...

igen
játszni véres komolyat
gyilkos szeretőt
nemzetvesztőt
mindent
vagy semmit se érőt
játszani hogy jó
mikor fáj
s hogy nem fáj
mikor jó
igen
játszani halált
hogy nem vagyok
isten
és örök életet
amikor már nincs
feltámadás
és hitet
hogy mégis
merj mert
érdemes
játszani
legalább

Ria írta...

"És tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat."

(József Attila: Könnyű, fehér ruhában)