Árpádházi Szent Erzsébet (1207 - 1231) és szobra a pozsonyi vár alatt

II. András magyar király és Andechs-Merániai Gertrud bajor hercegnő harmadik gyermeke 1207-ben született a magyar királynők sárospataki birtokán. Négyévesen eljegyzik a türingiai tartománygróf Hermann nevű fiával és Wartburg várába viszik. Hatévesen gyászolja anyját, kilencévesen vőlegényét.
Vőlegénye halála után az ifjabb Lajos grófhoz adják feleségül, aki egyben lelki társa is volt, támogatta Erzsébetet jótékony cselekedeteiben.
Lajos távollétében Erzsébet kormányozta az éhínség sújtotta őrgrófságot. Megnyittatta a fejedelmi éléskamrákat, és ezreket látott el élelemmel.
Hatévi boldog házasságukat megpecsételi a keresztes hadjáratba induló férje halála. A húszéves Erzsébet már özvegy, amikor harmadik gyermeke megszületik. Most már csak az imádságnak és jótékonyságnak él. Özvegyi járandóságából Marburgban kórházat épít, felveszi Assisi Szent Ferenc szürke daróc ruháját. Huszonnégy éves, amikor meghal.

Ismeretlen szerző: Ének Szent Erzsébet asszonyról

(részlet)

Magyarország szép nemes csillaga, Asszonyi rend tiszteletes tagja, Ki szentséggel hamar kezet foga, És közöttünk fényessen villoga.

Királyoknak nevezetes neme, Erkölcsöknek tündöklő gyöngyszeme, Kinek gazdag ára és érdeme, Romlásunknak gyakran lőn védelme.

Ez a testben, bűnnek fogházában,

Élt a lélek nagy szabadságában;

Dicsőségnek magas pompájában,

Ült szegénység elvetett ruhában.

a kassai Szent Erzsébet dóm