| Rég sétáltunk a Margitszigeten |
| és nem könnyű egyikünk szive sem |
|
| a múltunkat a pokolba kívánjuk |
| és nézzük egymás testét mint a vályut |
|
| ami kiszáradt behorpadt kihalt |
| miből a gulya semmit sem ihat |
|
| De sétálunk a Margitszigeten |
|
| Majdnemhogy nyár van régi úri nyár |
| sétál velünk püspök és proletár |
|
| a katonák a híd szélére hánynak |
| (óvodát szeretnénk az unokánknak) |
|
| közelg az ősz mi is közeledünk |
| az átjáróhoz ahol nem leszünk |
|
| de hallgatjuk Evita operáját |
| ahol a zsarnokságot orrba vágják |
|
| nem boxkesztyűvel de kemény kis rockkal |
| mi elboldogulunk a zsarnokokkal |
|
| kisemmizzük magunkból és a jussból |
| ha szívtrombózisunk meg nem hazudtol |
|
| Addig sétálunk lassan kedvesem |
| fölényesen a Margitszigeten |
|
| Annyi polgár pap kurva idióta |
| sétál halovány szűz szent Margit óta |
|
| e kiterjedt folyamközi magányon |
| hogy elfedné e szigetet a lábnyom |
|
| Mi csak egy pár vagyunk Ne szoríts annyira! |
| Nemcsak kettőnk szivében van hiba |
|
| Hiába fázol hiába szorítasz |
| az egeknek hiába homorítasz |
|
| ágyékod üres apácakolostor |
| a kora őszben kese medve mormol |
|
| megesz engem és téged is megesz |
| handabandázásunknak vége lesz |
|
| Addig sétálunk Atomháborúban |
| én pupliningben a te pedig shantungban |
|
| hűvös a szél Nem kéne még meghalni |
| májunk szivünk zenénk még birodalmi |
|
| Ez is zene – ha nem is térzene |
| jobb volna ha az ember érzene… |
|
| De nem tud már Csak hiányolni tud |
| a füvek között elfogyott az út |
|
| csak sétáljunk a Margitszigeten |
| félmagyar őszben fél-szerelmesen |
|
| rettenetesen ragyognak a kertek – |
Mondjad: szeretlek. Mondom hogy szeretlek.
Gyurkovics Tibor verse
még Tiburtius is megfogja az angyal lábát,
testvérének Valeriánusnak s főként annak jegyesének Cecíliának köszönhetőn, hogy 266-ban Rómában lenyakazva elnyerjék a vértanúság koronáját antigonéi keresztényi szolgálatukért
Orazio Gentileschi, 16o7 /2o, Milánó -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése