Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót,
Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót.
Az álmok szerények,
A hálók erősek,
Ott ritka szó a romantika.
A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad,
Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat.
A napfény megéget,
A vágyak kiégnek,
És porráhamvad a romantika
Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok,
S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod.
A fények kemények,
Az árnyak elégnek,
És éjjel éled a romantika.
Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj,
S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér.
A csókom sós lesz,
És hidd el, jó lesz,
Mert néha kell a romantika.
Zorán
2 megjegyzés:
Kányádi Sándor - Margaréta
Hatalmas nagy szalmakalap,
alatta valaki halad.
Azt mutatja a viselet,
hogy az utas kislány lehet,
kislányra vall a ruhája
s a kalap nagy karimája.
Arra vall a járása is,
bizonyára ebédet visz,
különben nem volna nála
se kisfazék, se kosárka.
Meg-megáll szusszanni egyet,
aztán kaptat föl a hegynek.
Olykor vigyázattal lép át
egy-egy nyíló margarétát.
Le is szedné, ha nem volna
mindkét keze megpakolva.
Addig-addig incselegnek,
míg a kislány gondol egyet,
s mert a keze foglalt, így hát
leharap egy margarétát.
És boldogan mezítlábal
foga között a virággal.
"Fehér sziklák, még emlékszem rátok
Mennyit sétáltam közöttetek
Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár
Szél se rezdült a tenger felett.
Fehér sziklák, ti láttatok mindent,
Mikor elfogott engem a láz.
A kis öbölhöz simult egy bárka
És a bárkán egy öreg halász
Mellette állt egy gyönyörű lány.
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell...
Láttam az arcán, már ő is várt rám
Biztatott ő szép szemeivel...
Együtt láttuk a holdfényt a parton
Csókra csók hullt, de még sincs tovább...
Jött a hajnali fény, s egyedül álltam én
Soha többé nem láttam nyomát....
Ha a víz felett sirályok szállnak
Újból idézik azt az időt
Ugye nem volt ez csalóka álom?
Fehér sziklák, ti láttátok őt
Mikor ott állt a gyönyörű lány.
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell
Láttam az arcán, már ő is várt rám
Biztatott ő, szép szemeivel.
Ha a víz felett sirályok szállnak
Újból idézik azt az időt
Ugye nem volt ez csalóka álom
Fehér sziklák, ti láttátok őt
Fehér sziklák..."
Megjegyzés küldése