Ködbeveszés előtt

Berda József: Groteszk zsoltár

Sokan csalódtak bennem,
de még többen csalódtak önmagukban.
Amit írok, nem több talán a sallangos
vezércikknél, minden kifésült cicoma nélkül.
Álljatok a fejetek tetejére!
Kegyetlenül sok a mondanivalóm és nem érek rá
fölösleges pepecselésre. Aki mérnökibb többletet
kíván, forduljon az önképzőkörökhöz.
Én a pillanatok fájó lázadását és a soha-el-nem
múló Kételkedést nem tudom megfojtani
magamban, sem másban.
És különben is mit bánom én, ha dilettáns vagy
epigon vagyok. Elsősorban a Lényeget dalolom.
Hogy templomi ömlengéssel, vagy káromkodással,
a legkevésbé se fontos. Az emberek amúgyis
többet káromkodnak, mint imádkoznak.
És mégis, ha többet káromkodnak
- többet is akarnak.
Mert hát ki van megelégedve önmagával?
Az időben nincs megállás! A tegnap nem állt meg
és a percek tovább szaladhatnak
és jönnek és elbuknak az új napoleonok.
Ezek a mindennapok mindennap.
Mindent megpróbálunk és a végén mégis
koldusok maradunk.
Bizony, bizony sok költő sír és sok költő
nevet a világon és még kevesebben vannak,
akik élnek.
Ki mondja meg, hogy mi ér többet a többnél?
kevesebbet a kevesebbnél?
ma rossz kedvünk van és végrendelkeznénk,
holnap pedig egy pohár borért szembeszállunk
még a halállal is.
Dehát azért csak menjünk előre,
mindig előbbre,
majd csak elveszünk valahol a ködben. Ámen.

Első önálló, Áradás c. 1926-ban megjelent verskötetéből,
amihez Szabó Lőrinc írt előszót.

Vö.: Ria - "szavak mélyen csendülő hangversenye" /Óda

+ az Alkony idézése