Úton vagyok

Bojtorján - Géczi Erika

Üres az út, társam a csend.
Velem már nem tart senki sem.
Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok,
de még úton vagyok, te is láthatod.

Még mindig csábít, hív a táj.
Még int felém a napsugár.
Pedig már megváltoztak rég a városok,
de az emléke él,
csak a szép emléke él;
Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom.

Látod már megint indulok.
egyhelyben állni nem tudok.
Pedig már egyre többször elfáradok;
De még úton vagyok, te is láthatod.

Tudom, nem várnak barátok,
ismerőst már nem találok.
A régi utcákat sem találom én,
mondják: lebontották rég.
Látod, szétesik a kép.
Csak a dalom emlékszik rá, jól tudom.

Hol az a bódé, ami a sarkon állt?
Virágot senki sem árul már.
Üresen ásít a kávéház.
Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás?

De mégis csábít, hív a táj,
még int felém a napsugár
Tudom, hogy egyre többször elfáradok,
de még úton vagyok, te is láthatod.

refr.: 5. s 1. szakasz
Szótlanul lépek, ballagok.