Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Azt mondják, nem adnak engem galambomnak.
Inkább adnak másnak, annak a hatökrös fekete subásnak.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Pedig az én rózsám oly szelíden néz rám.
Vagy ha csókot hint rám, tizenkét ökörért csakugyan nem adnám.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Megkínált csókjával, piros szamócával.
Melyet az ujjával csipegetett, midőn künn vót a nyájával.
Igérte, hogy mához kéthétre gyűrűt hoz.
Igérte, hogy mához kéthétre gyűrűt hoz.
Azután oltárhoz térdepel majd velem s elviszen magához.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Édesanyám, kérem, ne hűtse meg vérem.
Hiszen azt igérem, hogy én a rózsámmal holtomig beérem.
/Bartók Béla: Tíz könnyű zongoradarab, 1908
3 megjegyzés:
nagyon nagyon szép
sajnálom, hogy ennél értelmesebb kreativabb gondolat nem jött ki, de ennél körülbelül leakadtam
http://www.bumm.sk/blog/editor/?p=150
http://olajcsucs.blogspot.com/2010/03/he-slota-idesuss-mi-is-tudunk-am-bunkok.html
Megjegyzés küldése