Hó-álmaim


És hó esett a tiszta víztükörre,
a pelyheket
        nagy hullám kapta ölbe,
és vízzé vált a hó ott mindörökre.



Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon
nem volt fehér
        a táj, csupán a parton,
a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom.



Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek
nem növelik,
        csak terhelik a lelked,
és eltakarják szépségét szinednek.



Hó-álmaim örvényeidbe hullnak,
s örvényeid
        havamtól gazdagulnak,
midőn ijesztő messzeségbe futnak.



Az életem csak benned folytatódhat,
ez sorsa rég
        - ha vízre hullt - a hónak,
belédhalok, hogy éljek, mint futó hab.



Kergetőztek az örvények pörögve,
rohant az ár
        a végtelen ködökbe
és hó esett az örvénylő gyönyörre.


Baranyi Ferenc


1 megjegyzés:

Lázár Annamária írta...

csodaszép ez a vers..