"Ősi andoki nyelveken létezik egy külön szó arra, hogyha egy férfi és egy nő összeházasodik. Tulajdonképpen egy egyes szám negyedik személyű személyes névmás. Mert náluk, ha egy férfi és egy nő, néhány hónapos próbaházasság után úgy dönt, hogy összeházasodnak, nincs többé válás, és egy személynek számítanak. Kölcsönösen megölik egymás egóját és egy újat, egy közöset hoznak létre belőle.Mi itt Nyugaton, ha valakit nagyon szeretünk, úgy szólítjuk, "életem", ők úgy becézik egymást: "halálom". Az egó halála.
A nyugati kultúrában, mi a személyiség bűvöletében élve azt gondoljuk, akkor működik jól egy párkapcsolat, ha mindkét fél megőrzi függetlenségét, és egymás személyiségét kölcsönösen tiszteletben tartva élünk egymás mellett. Ezt tekintjük szabadságnak. Az inkák a szabadságról másként vélekednek. Ők úgy gondolják, hogy ha az ember önként társul egy másik személlyel, aki társa, párja, segítője az életben, akivel közösen nevelik az utódokat, az nem korlátozza a személyiségét, inkább kiteljesíti. Ez a szabadságnak egy magasabb formája." (részlet egy Kepes András interjúból)
Forrás: http://bajla.blogter.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése