Bertolt Brecht
Jelentés máshová
Mikor az újonnan épített
Városokba érkeztem, többedmagammal
Érkeztem, de mikor odahagytam
Az új épületeket, egy lélek
Se jött már velem.
A harc
Kitűzött napján harcolni mentem
És ott álltam hajnaltól estig,
De egy lélek sem állt ott mellettem,
Pedig voltak, akik mosolyogva,
Vagy sírva rámfigyeltek a város falairól.
Először azt hittem, megfeledkeztek
A kitűzött napról, vagy
Másik napban állapodtak meg, s ezt
Elfeledték közölni velem,
Este azonban láttam, hogy
Ott ülnek a város falain és esznek,
De
Lám csak, köveket ettek,
S én megállapítottam, hogy jókor
Tértek át újfajta ételekre
Ezek a ravaszok.
A szemükből aztán megláttam,
Hogy az ellenség ki sem állott,
Épp csak a teret borította be,
Ahol álltam, sűrű golyózápor.
Így aztán elnevettem magam
És elmentem a térről.
Csakhamar együtt bandukoltunk,
Barát és ellenség, mentünk
Bort inni és pipázni, szép
Éjszaka volt, és ők folyton csak
Azt hajtogatták, hogy
Nekik igazán semmi bajuk velem,
Dehogyis sértődtek meg egyetlen
Szavamtól sem, pedig én azt hittem,
No persze, egyetlen szavam meg nem értették,
Mert ők épp csak abban a hiedelemben voltak,
Hogy én akarok valamit tőlük, ami
Az övék, és ami már így volt kitűzve
És szentesítve minden időkre,
Csakhogy én nevetve bizonygatni kezdtem,
Hogy soha semmi ilyesmit nem akartam.
(ford.: Bernáth István)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése