A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia története igen gazdag múltra tekint vissza és összefügg a bányaművelés történetével.
Az első magyar bányatisztképző iskola Selmecen III. Károly 1735-ös leirata alapján létesült; alapító professzora a tudós polihisztor, Mikoviny
Sámuel volt. 1762-ben Mária Terézia utasítására hozták létre az egész birodalom számára bányász-kohász szakembereket képző intézetet; az oktatás német nyelven folyt. 1763-ban kapta meg a francia Jacquin professzor bányatanácsosi kinevezését valamint megbízást a „gyakorlati bányászat és kémia” tanszék megalapítására – ez mai értelemben a kohászat, kémia és ásványtan tudományágakat foglalta magába. Az intézmény 1770-ben kapta meg hivatalosan az akadémiai rangot.1846-ban erdészeti tanintézet is létesült az akadémián, neve is Bányászati és Erdészeti Akadémiára változott. 1867-től magyar állami intézménnyé vált; az oktatásban bevezették a magyar nyelvet, így lényegében a magyar műszaki szaknyelv megteremtése is itt kezdődött.
1919 novemberében Sopronba tették át az iskola székhelyét. 1952-ben a bányász- és kohászkar Miskolcra került, az erdészeti és faipari felsőoktatás jelenleg is Sopronban van.
Források:
Csáky Károly: Híres selmecbányai tanárok
Szabadváry Ferenc - Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, 1994
Bél Mátyás fő műve a Mikoviny Sámuel megyetérképeivel készült Hungariae novae historico-geographica, divisa in partes quatour (Bécs, 1735-1736)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése