Jonathan, a sirály

"A fény kihunyt. Jonatban sirály levegővé vált.
Egy idő múlva Fletcher sirály erőt vett magán, felemelkedett, és ott találta a levegőben a vadonatúj növendékek egy csoportját. Mohón várták az első oktatást.
- Hogy az elején kezdjem - mondta Fletcher lassan -, meg kell értenetek, hogy a sirály maga a korlátlan szabadság, a Nagy Sirály képmása, és egész testetek, szárnyvégtől szárnyvégig nem egyéb, mint a saját gondolatotok.
Az ifjú sirályok furcsállva néztek rá. Ejha, öreg, gondolták, ez nem úgy hangzik, mint egy bukfenc-eligazítás.
Fletcher sóhajtott egyet, és újrakezdte. - Hm. Hát... na jó - mondta, és tekintetével felmérte őket. - Kezdjük a vízszintes repüléssel. - Miközben beszélt, egyszerre megértette, hogy barátja valóban és őszintén nem volt semmivel istenibb, mint ő, Fletcher, maga.
Nincs korlát, Jonathan? - gondolta. - Hát akkor nincs messze az idő, amikor én tűnök majd elő a puszta légből a te partodon, és mutatok neked egyet-mást arról, hogyan kell repülni!
És noha igyekezett a szemükben illően szigorúnak tűnni, Fletcher sirály egy pillanatra olyannak látta növendékeit, amilyenek valójában voltak. A látvány nem csak egyszerűen tetszett neki, egyenesen el volt tőle ragadtatva. Nincs korlát, Jonathan? - gondolta. És elindult a tudás megszerzésének útján."

Richard Bach: A sirály
http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/vegtelen/siraly.htm