A Fontainebleau-i erdőben Munkácsyn akkor tört ki a dühös őrjöngés, amikor az orvosai és a szolgája az ecsetjeit elvették tőle. Ez természetes. Hisz ebben az ecsetcsomagban volt az ő lelke!
"Én csak jámbor ember vagyok, egy gyermek parancsolhat velem, de ha valaki az írótollamtól meg akarna fosztani, én azt megölném, ha Sámson volna is. Pedig az író még dolgozhatik a fejében is; de a festő ecset nélkül nem élő ember.
Azt kellett volna mondaniok a beteg művésznek: »El ne hagyd a rajz-ónodat, eredj ki a mezőre, fess virágokat, fatörzseket, vagy fess akár őrült fantazmagóriákat, fess torzképeket, s ha egyebet nem tudsz, kolorálj fotográfiákat, csak abba ne hagyd a munkát, mert abban van a lelked, abban az idegeid gyógyszere.«”
Azt kellett volna mondaniok a beteg művésznek: »El ne hagyd a rajz-ónodat, eredj ki a mezőre, fess virágokat, fatörzseket, vagy fess akár őrült fantazmagóriákat, fess torzképeket, s ha egyebet nem tudsz, kolorálj fotográfiákat, csak abba ne hagyd a munkát, mert abban van a lelked, abban az idegeid gyógyszere.«”
A pálmaházban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése