Cs. Szabó László 1939-ben, a regény megjelenésekor írott kritikájában így fogalmaz: „Márai a szenvedélyes foglyok költője … (hőse) az érzelmi fogság részegültje, a bilincseibe szerelmes, nem a sorstársába.” Eszter olyan hősnő, akiből hiányzik a felejtés képessége, és aki eleve kizártnak tartja, hogy az ő igazságán, a fájdalmas megbántottságon kívül létezhet más igazság is. „Én a valóságot tudom…” – fakad ki belőle, de a film végén rá kell döbbennie, hogy a gazember igazsága legalább olyan igazság, mint az áldozaté, és hogy néha a megbántott fél éppúgy hibás, mint aki megbántotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése