Nagy Sándor: Tavaszi kertben - Virágzó almafák Gödöllőn

"A tavasz első derűje kicsal a pattogó rügyek közé, tüdődet kitárod a langy szellőnek, festéket, vásznat földrehányva ott ülsz, jársz, vagy fekszel a természet zödjében, várva az újjáébredés minden kis változását, s lelked e közben megtelik gyönyörűséggel, s a névtelenül maradt érzések zsibongnak benned és ezt az állapotot szinte boldogságnak nevezed." Nagy Sándor e szép sorai Levél egy, több, sok kollégához című teoretikus írásából (Művészet, 1903, 57.)