Déva vára











KŐMŰVES KELEMEN

Magas Déva várát építeni kezdték,
Annak életügyét semmibe se vették,
Amit reggel raktak, estére leomlott,
Amit este raktak, reggelre leomlott.

Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette,
Melynek felesége hamarabb jön ide,
Rögtön megfogassák, s bedobják a tűzbe,
A szép fehér hamvát keverjék a mészbe.


Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom
Az uramhoz menni volna akaratom.
Fogd be a lovakat, hajtsd ide elém,
Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé.


Asszonyom, asszonyom, forduljunk mi vissza,
Rossz jelentést láttam az éjjel álmomban.
Hogy az udvarunkban mély kút vala rakva,
És a kicsi fia oda belehala.


Kocsisom, kocsisom, nem fordulok vissza,
Ameddig az uram, arcom nem láthatja.
A lovak se tiéd, a hintó se tiéd,
Hajtsd a lovakat, hadd haladjunk felé.


Kőműves Kelemen, hogy őket meglátta,
nagy keserves szóval e szavakat mondta:
Csapjon le az útra tüzes istennyíla,
Horkolva térjenek a lovaim vissza.


Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!
Neked is jó napot Kelemen kőműves!
Édes feleségem, hát mér' jöttél ide?
Mér' jöttél ide a nagy veszedelembe?


Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette,
Melynek felesége hamarabb jön ide,
Rögtön megfogassék, bedobják a tűzbe,
A szép fehér hamvát keverjék a mészbe.


Rögtön meg is fogták, betették a tűzbe,
A szép fehér hamvát keverték a mészbe.
Ezzel állították magas Déva várát,
Csak így nyerhették el annak drága árát.


Apám édesapám, kedves édesapám,
Hol maradt, hol maradt messzire az anyám?
Elmaradt messzire, hazajön estére,
Este is eljöve, haza mégse jöve.


Másnap reggel pedig az ő kicsi fia,
Elindult, elindult, magas Déva várra.
Háromszor kiáltá magas Dáva várán:
Anyám édesanyám, szólj bár egyet hozzám.


Nem szólhatok fiam mer' a kőfal szorít,
Erős kőfal közé vagyok berakva itt.
Szíve meghasada, a föld is alatta,
S az ő kicsi fia oda belehulla.

Nincsenek megjegyzések: