Sztána - Varjúvár

Kós Károly háza Sztánán

Kós Károly: Varju nemzetség

Öreg Varju Jánost az atyafiak szekér derekában hozták. haza Szamosújvárról. Nehéz ütést kapott a gyomrára dárdanyéllel. Monostoron, a menye házánál, hogy megérkeztek, leszedték, és saroglyán vitték a házba bé. Ágyba tették. Nagyon odavolt az öreg, orcája fekete a kíntól.
Elsõ szava az volt:
- Hol van Jankó?
- A Pojánán.
- Hívasd. Nincsen sok idõm...
Aztán két napig nem volt eszinél, csak nyöszörgött, nyögött.
Vitéz Ilona hívatta a fiát és Iliát.
A nézõ-ember sokáig nézte gazdáját, de csak a fejét lógatta.
- Az Isten!
Valami italt kotyvasztott, hogy az a kínokat szünteti. És hogy nem szabad mozgatni a beteg embert.
Harmadnapra mintha jobban érezte volna magát a vénember. A szeme sem volt olyan zavaros, mind eddig.
- Mi hír Gyurkáról? - kérdezte.
- Semmi, semmi.
- Hát itthon?
- Semmi.
Vizet kért az öreg, vizet, vizet, aztán elszunnyádt. Östefelé megébredt, és suttogó hangon beszélni kezdett. Az özvegy ott ült az asztalnál, Jankó is, Ilia az ágy lábánál kucorodott.
- Siessetek, Jankó, siessetek. Árkokat kell vonni, palánkot állítani. Az utat bevágni a szûkülésnél. Értettétek? Én tudom, hogy kell. Nehéz idõk jönnek. És a Pojána többet ér mindennél... Karácsonyig pénzt csináljatok, Gyurka sarcára.
- Honnan?
- A Pojánán van elég. Ne féljetek, van elég. Mindenre telik. Innom adj, Ilia... EI ne adjátok a Pojánát. Le ne húzódjatok a völgyekbe. Ott fenn a helyünk. Nekünk ott fenn. Mi a bolond Varjuk voltunk, és azok leszünk. Mindég azok... Jankó fiam, gyere csak ide. Éppen hozzám, közel hozzám... Apádra ütsz. Az kemény ember volt. Vele csináltam a Pojánát. Ahogy a hó elmegy, hányasd ki a sáncokat, a palánknak való karókat még az õszön szerezd meg, hegyeztesd. Adj innom, Ilia ...
De nem tudott már inni.
- Még nem! Nem!
Küszködött, tusakodott erõsen. Ilona, a fia kezét fogta, szorította. Aztán újra csak megnyugodott, megcsendesedett a beteg. Suttogó hangja beszélt tovább.
- Az öreg vasas ládában megkapod az égett könyvet. A nagyapámé volt... Abba belé van írva, csak el kell olvasni. Ilia is tudja a helyét. Sokat tusakodtunk azért, nagyapám azért pusztult el, apád is. De megõriztük, megvan. A Pojánán. Ott, a Talharu alatt, a forrás... ösmered te is. Ilia megmutatja, ha szükség lesz reá...
Kezével a levegõbe kapkodott.
- ... Bolond Varjuk voltunk... Gáspár, hallod-é? Hallod?... A Pojánát nem adom, nem adom...
Egy napig kínlódott még az öregember, aztán meghalt. A halottat a Pojánára vitték fel, ott temették el a fia mellé, a fenyõ alá.
És folyt, folydogált az élet tovább ...

HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Kozma Lajos: Kalotaszegi templom (linómetszet)