samsara

Ha neadjisten még több időm volna, tán azt se tudnám, mit kezdjek vele. :)

2012-01-20T13:05:00.000-08:00

... elképzeltél engem, s valóra váltam egy napon ... (Piramis-dalrészlet)

2012-01-19T11:42:00.000-08:00

Li Haihua, a képe s egy dal a kedvesért

hajku

2012-01-16T08:48:00.000-08:00

nyögve

emlékezni lesz
még tán idő, de élni
már nem, kedvesem

sat.

a fényképen a hajdani Nádasdy Borbála zagol

Kézfogó a nagy halott fölött

2012-01-04T07:47:00.000-08:00

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. ...
Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött."

Wass Albert

Xanthos Hadjisotiriou képe

Jézus születése

2011-12-28T11:39:00.000-08:00

Borúth Andor, 19o5

A Rókadomb

2011-12-21T10:50:00.000-08:00

Camille Pissarro, Upper Norwood /ma London egyik déli része, 1870

Apám háza

2011-12-18T23:20:00.000-08:00

Pósa Ede pasztellképe

Krakkói hangulatok

2011-12-15T12:06:00.000-08:00

A Wawel egy nyári reggel a Visztuláról

Az apostolok a Péter-Pál templom előtt s az András-templom

Mickiewicz Ádám piactéri, Posztócsarnok előtti szobra egy ködös őszi nap, a háttérben a Mária-bazilika tornyai

S még egyszer a vár búcsúzóul

Vö.: wiki, néhány várrész neve a megnyíló képen mozgatva az egeret,
a sárkány szobra a várfal alatt + egyéb vacakságok, mint egyebütt stb.

legyen

2011-12-11T08:26:00.000-08:00

álmod oly csöndes
és illattal becéző
akár az enyém

stb.

Kassai lányok

2011-12-04T12:02:00.000-08:00

Ég és föld közt - sziklahíd Kinában és szivárvány és villám

2011-11-27T01:38:00.000-08:00

Virágok közt táncoló

2011-11-17T05:25:00.001-08:00

A szél adná a zenét,
és táncom a szelet.
Csak neked táncolnék
- elnyerni szerelmed.

Feltámadás

2011-11-16T11:38:00.000-08:00

Hogy ez után az élet után itt egyszer még kürtök
és trombiták szavára kelljen ébrednünk?
Megbocsáss, Uram, de azt hiszem,
hogy nekünk, boldogultaknak, a feltámadás
kezdetét egyszerű kakasszó fogja jelezni…

Még egy pillanatra fekve maradunk…
Az első, aki fölkel, anya lesz…
Meghalljuk, ahogy csendesen tüzet rak,
ahogy csendesen vizet tesz föl melegedni,
és a megszokott mozdulattal kiveszi az
almáriumból a kávédarálót.
Újra otthon leszünk

Vladimir Holan

Régi képeslapok

2011-11-02T10:26:00.000-07:00

Forrás: http://www.délmagyar.hu/fórum/régi_magyarországi_képek

:-)

2011-10-28T01:22:00.000-07:00

I'll be off line for a couple of days.. see you soon /- from Carol Hoare, fb

Pár napig el leszek.. a hamari viszlátig

Hegedűs

2011-10-24T06:40:00.000-07:00

tarkán
mint a szoknyád
megterítve
a fák alatt
hulló levelekkel

a hűvös eső
fanyar illatukkal
csap arcul
amikor szeretném
őket fölemelni

s hallucinálok tán
csak mikor a kocsik
mindent elnyomó
zaján túl egy
hegedű sírását
-
vélem hallani

sat.

Lovis Corinth festménye

Lélek és madár

2011-10-21T08:24:00.000-07:00

Annie Giles Hobbs festménye

Ugrásra készen

2011-10-14T14:57:00.000-07:00

A béka megítélése ellentmondásos, pozitív, amikor a termékenységet, a nemzőerőt, a terhességet, az újjászületést, az alkotókészséget reprezentálja, negatív, ha az alvilággal, a halállal, a betegségekkel, a dögvésszel hozzák kapcsolatba. Mindkét megítélés szerint a vízzel, valamint az esővel van összefüggésben. Egyes képzetek szerint a béka a hátán hordozza a világot, hasonlóan, mint a teknősbéka vagy a hal. Az alvilágban is a vizekben található.

Burmában a békát a gonosz szellemmel asszociálják, amely felfalja a Holdat, de Kínában is köze van a Holdhoz, ugyanis hiedelmük szerint a Holdon lakik, és náluk a békákat az ég csibéinek nevezik. A mexikói indiánok úgy vélik, a béka az egész emberiség ősanyja. A kínaiak békaszerű Nü-va istennője, nemcsak a víztócsák szelleme, hanem a lopótök női megtestesülése is, ez utóbbiról hitték azt, hogy az első emberek tökből születtek.

Régen a békákról azt gondolták, hogy a halott gyermekek lelkei, és a békák a harmattal együtt hullanak az égből. Egy Fülöp-szigeti mondában, egy nő átvitte férjét kosárban a folyón, de beleejtette a vízbe és a férfiből azonnal béka lett. Gyakorta szerepel a mesebeli béka, amint átváltozik csalóból békává, vagy a királyfiak és királykisasszonyok változnak át békává, aztán visszaváltoznak szépséges emberré.

Néha a béka az ember segítőtársa, hasznos tanácsokat ad neki, megmutatva a helyes utat, átviszi a folyó vizén. Legendás állatként szerepel az indiai Védákban; Egyiptomban Heket istennőnek, a szülőnők és az újszülöttek védelmezőjének, béka a szent állata; az ókorban (feltehetően az i.u. 1 században) élő, Aiszóposz, görög tanmeseíró, béka meséjében a békák királyt kértek viharistentől. A békák nemcsak segítői az embernek, van, amikor félrevezetik, rossz tanácsot adnak, álbölcsességet hirdetnek.

A finnek megkülönböztetnek fehér és fekete békát, szerintük a fehér béka szerencsét hoz, a fekete béka bajt okoz. A magyarok szerint a béka jó ómen, ha beugrik a ház ajtaján, ugyanakkor nem szabad eltaposni, mert balszerencsét jelent, ráadásul az éjszaka során, az illető hasára mászhat egy másik béka.

Egykoron a békákról úgy tartották, hogy különleges sajátosságokkal rendelkeznek, és gyakran használták őket gyógyító talizmánként. Ha egy béka kiszáradt testét selyemtasakban a nyakba akasztották, védelmet nyújtott epilepsziával és más görcsös rohammal szemben. A népi gyógyászatban a béka a hideglelés átvevője és elvivője volt. A sebre varangyos békát kötöttek. Bihar megyében a gyógyulni nem akaró sebet újhold péntekjén szárított varasbékával kerítették körül. A hagyományos kínai gyógyászatban a vérerek összehúzására szárított békamérget használnak.

A békák gyakran szereplői a szerelmi mágiáknak. Egy leány, akit elhagyott a szeretője, fogott egy élő békát, teleszurkálta tűkkel, majd elásta. A fiatalember ezután igen nagy fájdalmakat állt ki, és végül visszatért a leányhoz. Ekkor a leány előkaparta a békát, kiszedte belőle a tűket, ekkor a legény fájdalmai íziben elmúltak.

A békák esővel való kapcsolatáról szólnak, Indiában az esővarázslási rítusok. Afrikában Nyame égisten a békát állította őrként egy kiapadhatatlan kút mellé. Jutalmul farkat ad a békának. A büszkén pöffeszkedő béka azonban nem engedi a kúthoz a szomjas állatokat, sőt még Nyamét sem. Büntetésként az égisten megfosztja a békát farkától. Ez lehet a magyarázata annak, hogy miért születik a béka farokkal és miért veszíti el azt később.

A rovarokat fogyasztó, hasznos varangyos békákról szóló hiedelmek közül, egynémely méltatlanul rossz jelentésű. A középkori keresztények a varangyokról feltételezték, hogy a boszorkányok társai, és aki reggel éhgyomorra megeszik egy élő varangyot, aznap már rosszabb dolog nem történhet vele. Kedvezőbb a megítélése a varangynak, ha a templomba menet a mennyasszony előtt az úton ugrál át, ez ugyanis virágzó és boldog házasságot jelez.

A párzó békák és varangyok feslettsége miatt jelenítették meg békával a szerelem istennőjét, Aphroditét. A magamutogató békapózzal ábrázolják a közösülő párokat, valamint a szülő nőket. Az Amazonas vidékén az indiánok szemében a varangy a női nemi szervet és a házasságtörést szimbolizálja. Tlaltekutlinak, az aztékok varangyszerű szörnyének a szájában tűnik el minden este a lenyugvó Nap.

Időjárási előjelzésként sokan figyelembe veszik, az időjós békák prognózisait. Mexikóban és Ázsia több országában a béka kuruttyolása jelzi, hogy vihar közeleg, az orosz hiedelem szerint az időjós béka nem brekeg a zivatarig, ha kuruttyolni kezd, akkor lesz eső. A magyarok esőt várnak: ha a békák kuruttyolnak, és a vízbe ugorva elmerülnek; ha a levelibékák bemennek a vízbe; ha a fogságban tartott békák a vízben ülve brekegnek. Általában a fénylő bőrű békák jó időt jeleznek, a matt bőrű békák mindig esőt. A pocsolya szélén látható békapeték vihar közeledtére figyelmeztetnek. A varangy látványából az aszályos időszak végére következtetnek, elpusztítása miatt záporesőre kerekedik.

A néphit szerint a varangy megfogása bibircsókot okoz, a béka megérintése pedig terméketlenséget jelent. Elterjedt intelem figyelmezteti a gyerekeket, ne igyanak sok vizet, mert béka nő a hasukban. Egy másik tévhit, arról szól, hogy a combjaiktól megfosztott békák, képesek újra növeszteni lábaikat.

Forrás: http://rostae-books.com/beka.html

A nyár emléke

2011-10-13T13:58:00.000-07:00

munkába kell menni

a nap épp kel

mire hazajutok

sötétedik

és pihenni szeretnék

szél kavarja a hulló leveleket

át-átveszem a táskát

egyik kézből a másikba

a szabadot zsebre dugva

váltogatva próbálom

legalább egy kicsit

elviselhetőbbé tenni

a belémhasító hideget

a fejem is megfájdul tőle

borús az idő
és szemerkélni kezd az eső

nem hoztam ernyőt

nem kerestem még elő a sapkát

kesztyűt

nem győzöm a sok dolgot

ami vár

ugye, lesz még mindez másképp?

sat.

James Tissot: Kathleen Newton napernyővel, 1879

Bizalmadba öltözködöm

2011-10-07T12:08:00.000-07:00

...
Szép nyughatatlanom te elmém pihenése
Csendülő csöndem és rejtelmes visszhangom te
Látó vakom szememnél messzebb néző szemem
Jelenléted a mindenem

Bizalmadba öltözködöm

...
S te megkockáztatod magad kárára élni
.

Paul Éluard: Dominique ma itt s Üdvöm homokszeme

c. versieből vett sorok Illyés Gyula fordításában

a képen a francia költő előző múzsája, neje Maria Benz - Nusch Éluard

Tőkés réce tojója a kiskacsáival

2011-10-02T13:07:00.000-07:00

Ajándék

2011-09-20T12:22:00.000-07:00

Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta, nap,
egy kézfogás a hontalannak,
egy korty, szíves falat,
sokat próbáltam. Köszönöm,
hogy megtaláltalak.

Se jobb, se rosszabb, csak a rossztól
tán jobban szenvedett,
hálás vagyok csak és köszönni
véletlent is merek,
szerelmet, ezt az éjt, szerelmed:
ne bánjad sose meg.

Egy szót se szóltam, ajkaidra
nyomtam öt ujjamat
lefogni győztesen megindult
boldog sikolyodat:
őrizd egy életre, mit eztán
ad még e pillanat.

Tudom, szegénynek percnyi jókedv
örök vagyon lehet,
engem melenget, hogyha rád ím
mosolyt melengetek,
játékom, díjam, büszkeségem,
hogy fényesítelek.

Szerelem volt ez? Azt tudom csak,
hogy mi a meggyötört
szívnek a munka elbutító
két ocsmány napja közt
emberré válni s bár egy éjre
vállalni a jövőt.

Dől künn a hó, végy két harisnyát,
elmentem, dolgozom,
ha csöngve felriaszt az óra,
derítsen kis dalom,
itt rögtönöztem, itt hagyom
az asztalon.

Illyés Gyula és Jessie Marion King művei

Bárcsak itt lennél

2011-09-19T11:39:00.000-07:00

So, so you think you can tell Heaven from
Hell, blue skies from pain.
Can you tell a green field from a cold steel rail?
A smile from a veil?
Do you think you can tell?
And did they get you to trade your heroes for ghosts?
Hot ashes for trees?
Hot air for a cool breeze?
Cold comfort for change?
And did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage?
How I wish, how I wish you were here.
We're just two lost souls swimming in a fish bowl, year after year,
Running over the same old ground.
What have you found?
The same old fears.
Wish you were here

Fehér házikó

2011-09-19T10:38:00.001-07:00

Van egy kicsi házikó.
Fehér fala ragyogó,
Oda jártunk te meg én,
Boldogságunk idején.

Minden kis zug visszahív,
Semmit sem feled a szív.
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Ez a ház, s az ifjúság.

Mégis újra elmegyünk,
Emlékeket keresünk.
S feltűnik a régi nyár,
És egy vidám ifjú pár.

Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó,
Nekem egyet jelent már,
Az a ház, s az ifjúság.

Ha újra nyár lesz....

2011-09-14T05:45:00.000-07:00

Volosko kedves kisváros Abbázia mellett, a Volosko öböl “csücskében” fekszik.
Apró kemping bújik meg a fenyők alatt, mindössze 500 fő befogadására alkalmas, emiatt hamar meg is telik...
Az Ucska-hegy és az öböl különleges szélviszonyokat teremt, a szörfösök kedvelt helye.
A strand köves, szikás, sajnos gyorsan mélyül.

Pi Csu (XVIII. sz.): Falusi ház

2011-09-03T06:37:00.000-07:00

Házunk a folyóparton árván, szegényen áll.
Mi az az én uramnak. Ellézeng estelig.
Holnapra nincs rizsünk. Oda se hederít.
Fogja a kacsacsőrű kapát, virágokat kapál.

(ford. Illyés Gyula)

Everybody hurts - mindenki bánt

2011-08-01T08:11:00.000-07:00

When your day is long
And the night
The night is yours alone
When you're sure you've had enough of this life
Well hang on

Don't let yourself go

Cause everybody cries

And everybody hurts

Sometimes

Sometimes everything is wrong
Now it's time to sing along
(When your day is night alone)
Hold on, hold on
(If you feel like letting go)
Hold on
If you think you've had too much of this life
Well hang on

Cause everybody hurts

Take comfort in your friends

Everybody hurts

Don't throw your hand
Oh, no
Don't throw your hand
When you feel like you're alone
No, no, you're not alone

If you're on your own

In this life

The days and nights are long

When you think you've had too much

Of this life

To hang on

Well, everybody hurts
Sometimes, everybody cries
And everybody hurts

Sometimes

So, hold on, hold on...

(Everybody hurts
You are not alone)

Ilona

2011-07-28T10:36:00.000-07:00

Lenge lány,

aki sző,

holdvilág

mosolya,

ezt mondja

a neved

Ilona,

Ilona.

Lelkemben

hallgatag

dalolom,

lallala,

dajkálom

a neved

lallázva

Ilona.

Minthogyha

a fülem

szellőket

hallana,

sellőket

lelkeket

lengeni,

Ilona.

Müezzin

zümmög így

"La illah

il Allah",

mint ahogy

zengem én,

Ilona,

Ilona.

Arra, hol

feltün és

eltün a

fény hona,

fény felé,

éj felé,

Ilona,

Ilona.

Balgatag

álmaim

elzilált

limloma,

távoli,

szellemi

lant-zene

Ilona.

Csupa l,

csupa i,

csupa ó,

csupa a.

Csupa tej,

csupa kéj,

csupa jaj,

Ilona.

És nekem

szín is ez

halovány

kék-lila,

halovány

anilin,

ibolya.

Ilona.

Vigasság,

fájdalom,

nem múlik

el soha

s balzsam is

mennyei

lanolin.

Ilona.

Elmúló

életem

hajnala,

alkonya,

halkuló

nem múló

hallali.

Ilona.

Lankatag

angyalok

aléló

sikolya,

Ilona,

Ilona.

Kosztolányi Dezső

Szindbád

2011-07-23T03:50:00.000-07:00

Az egész a kezedben

Ne szedd szét, ne különítsd el
Eltűnnek sorra a kísértetek
Csak érints meg
A világ az ajtóm
Te vagy kilincsem

Homlokodon szél söpör
Szemeidben só
Nyelved puha bálna
Hajad tövében forró tajték
A világ az ajtóm
Te vagy kilincsem

Én vagyok szigeted
Tőled lakatlan
Elmehetsz Szindbád
Minden parton várok rád

Raguza / Dubrovnik - Dalmácia

2011-07-13T13:42:00.000-07:00

Jó éjszakát!

2011-06-25T13:46:00.000-07:00

Uitz Béla festménye 1919-ből

Fel a hegyre

2011-06-21T11:31:00.000-07:00

Up To The Mountain

I went up to the mountain

Because you asked me to

Up over the clouds

To where the sky was blue

I could see all around me

Everywhere

I could see all around me

Everywhere

Sometimes I feel like

I've never been nothing but tired

And I'll be walking

Till the day I expire

Sometimes I lay down

No more can I do

But then I go on again

Because you ask me to

Some days I look down

Afraid I will fall

And though the sun shines

I see nothing at all

Then I hear your sweet voice, oh

Oh, come and then go, come and then go

Telling me softly

You love me so

The peaceful valley

Just over the mountain

The peaceful valley

Few come to know

I may never get there

Ever in this lifetime

But sooner or later

It's there I will go

Sooner or later

It's there I will go

Rózsakert

2011-06-14T07:58:00.000-07:00

Daniel Ridgway Knight: Júlia a rózsák közt /Julia among the roses

Wild nights - wild nights! / Vad éj - vad éj!

2011-06-12T04:05:00.000-07:00

Wild Nights - Wild Nights!
Were I with thee
Wild Nights should be
Our luxury!

Futile - the Winds -
To a Heart in port -
Done with the Compass -
Done with the Chart!

Rowing in Eden -
Ah, the Sea!
Might I but moor - Tonight -

In Thee!

Emily Dickinson

Vad éj – vad éj!

Lennék veled,

Vad éj lenne

Az élvezet!

Mindegy a szél,

Ha öbölben lehetsz,

Dobd el iránytűd,

Térképedet!

Édenben evezve

Ó, tengeren!

Horgonyt vetnék beléd

Ez éjjelen!

Károlyi Amy ford.

2011-06-05T22:12:00.000-07:00

...
semmi késztetés, csupán
a megadó öröm
szelíd virágnyugalma
...

Fodor András: Térdel egy lány, részlet

Egy angyal gyermekkel

2011-05-29T13:53:00.000-07:00

a beolvasztott Oroszvárott /a helység nevére kattintva a wikis ismertető olvasható)

Házi feladat

2011-05-29T01:35:00.000-07:00

Jaj, istenem, hogyan szeressem?
Egy mód marad csupán: nagyon.
Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
és egyedüli oltalom.

Nem lesz könnyű vele az élet,
de nélküle nem élhető,
ha összeadsz két gyöngeséget -
kijöhet abból egy erő.

Ilyen a matematikája
a szerelemnek - logika
nincs benne. Egyetlen akadálya:
osztással kell szoroznia.

E feles számrendszer - mi bölcsre
s balgára végzetes lehet -
saját dugába dől, ha össze
nem osztható az egy meg egy.

Tudom, ha nem is hiszek benne:
ő velem összeosztható.
Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
S majd jegynek jó lesz rá a jó.

Baranyi Ferenc, '83

és a sellőlány
koppenhágai szobra
Andersen meséjéből

Teréz anya az életről

2011-05-25T06:09:00.000-07:00

Béke

2011-05-21T00:29:00.000-07:00

Picasso Háború s béke c. rajza

s egy nappali pávaszem

Édesgyökér -

2011-05-10T11:20:00.000-07:00

más néven: édesfa, cukorkóró /glycyrrhiza glabra - szántók, legelők, parlagok évelő gyógynövénye. A gyökere ánizsra emlékeztető ízű és illatú. Gyulladáscsökkentő és görcsoldó hatása miatt gyomor- és nyombélfekély kezelésében, erősen édes íze miatt pedig ízjavítóként használják. A medvecukor alapanyaga, de felhasználják a barna sör színezésére és emésztést serkentő gyógytea készítésére is.

Szimmetria avagy rész-arányosság?

2011-05-08T00:21:00.000-07:00

Anderson Wayne: Szidhe

Rába György: A túlság dicsérete

Semmi csak a

túlság szép

ahogy többé soha

még egyszer önmaga

'82

Tat tvam aszi

2011-04-29T01:13:00.000-07:00

Legyőzhető a
fájdalom, csak tanuld meg
elfogadni azt.

Vö.: zizzen - Hamvas, Ria - Szabó Lőrinc: Ez vagy

Hit, remény, szeretet

2011-04-28T05:11:00.000-07:00

Carl Larsson festményének részlete

Lesznai Anna: Miatyánk (részlet)

2011-04-23T06:11:00.000-07:00

Munkácsy Mihály: Golgota

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD
Partja élénkbe ússzon
Útja felénk kerüljön
Mert fogytán indulásunk.

Jöjjön el a Te országod
Mert idegen az otthon
Félelmesek a falvak
A városok félnek.

Jöjjön el a Te országod
Mert fiókák kifordulnak
Kisdedek is pusztulnak
Magtalan az erdő.

Jöjjön el a Te országod,
Mert ráolvasni feledünk
Imánknak hegye tompa
Bizalmunk nem kél.

Jöjjön el a Te országod
Mert gyermekek riadnak
Kályhakuckóba bújva
Komoran lesnek Feléd.

Jöjjön el a Te országod
Jöjjön el a Te országod
Jöjjön már el a Te országod
Mert mire várjunk.

Jöjjön el a Te országod
Mert hely kell a kalásznak
Melyen magasba szökjön
Melyről kezedbe szökjön.

Jöjjön el a Te országod
Mert elvérzik a bárány
Oly legelőt epedve
Melyen nem öl füvet.

Jöjjön el a Te országod
Mert emberek és pengék
Az aratás hevéből
Hideg keresztre sírnak.

Jöjjön el a Te országod
Mert bitófákat nyújtunk
Tefeléd szűz magasba
Hogy valami elérjen.

Jöjjön el a Te országod
Koporsó kemény testem
Kopogtat rajta lelkem
Ki nem bír halni már.

Jöjjön el a Te országod
A lélek kebelemben
Megérett és megébredt
De nem tud megszületni.

Jöjjön el a Te országod
Jöjjön el a Te országod
Jöjjön már el a Te országod
Fiad fuldoklik bennem.

Legyen reményteljes a tavaszi ég

2011-04-16T07:08:00.000-07:00

A nap színei s a könyv csodája

2011-04-15T13:08:00.000-07:00

Kevin Beilfuss festménye

és Pamela Murphy rajzai

... tükör által homályosan ...

2011-04-14T06:56:00.000-07:00

A kapucínusok szt. Istvánnak szentelt temploma Pozsonyban

2011-04-12T11:04:00.000-07:00

a Vármegyeház-téren áll. Az egyhajós torony nélküli egyszerű barokk-templom a XVIII. sz. elején épült a várfal mellett. (A prédikáló kapucínusok már a XVII. század végétől megtelepedtek a városban.) A főbejárat fölötti fülkében a szent király szobra Brandl Antaltól. A mellékoltárokon Assissi Ferenc és páduai Antal képét a pozsonyi Donner-tanítvány, Rosier Antal festette. A főoltár képét, melyen a király a koronájával a Szűzanya oltalmába ajánlja Magyarországot, egy kapucínus barát, Udalricus festette, és alsó részén Pozsony is látható a várral.

/Vö.: sk.wiki; a (tér)képek rákattintással nagyíthatók

Három kalapos madárka - tengelice, barátcinege és kormos légykapó-pár

2011-04-03T13:03:00.000-07:00

Isten éltessen!

2011-03-30T23:48:00.000-07:00

a legnagyobb öröm,

ha boldognak tudhatunk

és a sok kincset a szálló

idő egyre csak halmozza

Béke

2011-03-27T10:22:00.000-07:00

Tudnál szeretni

úgy, ahogyan a híd köt

össze két partot?

Kedvesem

2011-03-25T10:36:00.000-07:00

Németh Hajna képe Petráról

Jöjj, repülj velem!
Pillangóként szállj, amíg
lehet - boldogan!

Sáfránynyílás

2011-03-25T09:58:00.000-07:00

Vidul a szem,

amikor a tavasz

jöttét hirdető

lila fejecskék

áttörik a hópáncélt,

és csakhamar egész

oldalakat borít be

élő szőnyegük.

Egy-egy lelkecske ők,

akik őrzik

az emberek életét;

és ha véletlen is

eltaposol egyet közülük,

valaki már nem lát többé

új tavaszt.

Vö.: krókusz -
kárpáti sáfrány /Kósa Ferenc

Ida Rentoul Outhwaite képe

Az ég Isztambul fölött

2011-03-20T13:47:00.000-07:00

Ahol elhallgat a szó,
ott a némaság beszél,
ahol elhallgat a némaság,
ott a Teremtő beszél.

Oravecz Imre: Nyolcadik koan, '82

Rengim Mutevellioglu

Dícséret és köszönet

2011-03-07T14:03:00.000-08:00

Hölderlin: Hüperion sorsdala /Hyperions Schicksalslied

Fönt jártok ti a fény
puha földjén, boldog Géniuszok!
Sugárzó isteni szellők
éringetnek titeket: szent
húrokon így művésznő
ujja ha játszik.

Sorstalan, így, alvó csecsemőként
lélegeznek az égiek;
szűzi-szerényen,
bimbón őrzik:
múlhatatlan
virul ott a szellem,
boldog szemeikből
pillant csöndes,
tiszta öröklét.

Nékünk más adatott. Ne lehessen
nyugvásunk helye.
Tűnnek, buknak
a szenvedők,
vakon, egy
óráról a másra, mint
a víz verődik
kőről kőre,
éveken át a bizonytalanba.

David Mueller képe

Tandori Dezső ford.
Vö.: eredetiben s Képes Géza ford.

Elizabeth Barrett-Browning: Portugál szonettek - I.

2011-03-05T15:03:00.000-08:00

Theokritosra gondoltam, s az Ének,

Ős-édes évek dala fájt fel újra,

Dús éveké, melyeknek mézes ujja

Osztotta kincsét fiatalnak, vénnek, -

S így ringva habján antik ütemének,

Könnyemen át egy látomás borúja,

Múlt életem édesbús koszorúja,

A lassú léptü, szép, szomoru évek

Dobtak rám árnyat. S éreztem, megáll

Mögöttem egy misztikus Idegen

S hajamnál fogva hátra ránt-cibál:

"Szólj, ki vagyok?" - s én halkan felelem

Zord zengésű szavára: "A Halál."

S ezüst hang cseng rá: "Nem. A szerelem."

Kardos László ford.

Frank Dicksee: Kontempláció, 1897

Én és Te

2011-03-04T12:13:00.000-08:00

- kiragadott részletek Martin Buber 1923-ban megjelent esszéjéből /Bíró Dániel ford.: Eu., Bp. '91:
1. rész
Az alapszókat lényével mondja az ember 5) Az Én-Az alapszót sose mondhatja egész lényével az ember 6) Aki azt mondja: Te, annak nincsen valamije, annak semmije sincs 7) A világ mint tapasztalás, az Én-Az alapszóhoz tartozik. Az Én-Te alapszó alapítja meg a viszony világát. 8) Életünk a szellemi létezőkkel - Te-t nem észlelünk, s mégis érezzük, hogy szólnak hozzánk; válaszolunk - formálunk, gondolkodunk, cselekszünk: lényünkkel mondjuk az alapszót, anélkül hogy szánkkal kimondhatnánk. Minden szférában, minden által, ami jelenvalóvá lesz számunkra, az örök Te nyomába tekintünk, mindenikben az ő szelét érezzük, minden Te-ben az örök Te-hez szólunk, minden szférában e szféra módja szerint 9) A kizárólagosság hatalma megragadott 1o) A fa nem benyomás, nem képzeletem játéka, nem kedélyem valamelyik állapota - szemben velem éli világát, és dolga van velem, miként nekem is vele, csak másképpen. Ne próbálja az ember a viszony értelmének erejét venni: a viszony - kölcsönösség. Nem a fa lelkével s nem is driáddal találkozom, hanem a fával magával 11) Nem mintha nem volna más, mint ő: de minden más az Ő fényében él. Ahogyan a dallam nem hangokból áll össze, a vers nem szavakból, és a szobor nem vonalakból - tépni, nyűni kell, míg az egyből elkészül a sok - , így van az emberrel is, akinek azt mondom: Te. Amíg a Te ege feszül felettem, az okság viharai a sarkamban meglapulnak, s a végzet örvénye megdermed. Az embert, akinek azt mondom: Te, nem tapasztalom. De viszonyban állok vele, a szent alapszóban. Csak amikor megint kilépek belőle, akkor tapasztalom őt megint 12) A tapasztalás - távolság attól, akinek azt mondom: Te. A tett áldozatot és kockázatot foglal magában. Az áldozat: a végtelen lehetőség föláldozása a forma oltárán; mindent, ami akár csak egy pillanattal előbb játékosan fölvillant az ember látómezejében, ki kell törölni; így akarja az egymással átellenben állás kizárólagossága. a kockázat: az alapszót az ember csak egész lényével mondhatja ki; aki elszánja magát, semmit se tarthat vissza önmagából 13) Az alkotás - teremtés, a föltalálás - rátalálás. A formálás - fölfedezés. Mit tud tehát az ember arról, akinek azt mondja: Te? 14) Csak mindent. Hisz nem tud róla többé semmi rész szerint valót. A Te kegyelem által találkozik velem - hiába keresném, hogy megtaláljam. Az egész lényünkkel végzett cselekedet minden részcselekvés s így minden - a részcselekvések határán ébredő - cselekvés-érzet megszűnését jelenti. Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember. Önmagam egész lénnyé koncentrálódása s összeolvadása soha nem történhet általam, és soha nem történhet nélkülem. A Te által leszek Én-né. Én és Te közt nem áll cél, sem vágy, sem pedig előrevetítése 15) annak, ami következik; s még a vágyakozás is átváltozik, amint az álomból kilép a megjelenésbe. Minden eszköz - akadály. Az igazi határvonal, mely lebeg és ingadozik, nem a tapasztalás és nem-tapasztalás közt húzódik, sem pedig az adott és nem adott, se nem a lét világa és az értékek világa közt, hanem mindezen régiókat keresztülszelve a Te és az Az közt: jelenlét és tárgy közt. A jelen csak annyiban létezik, amennyiben jelenlét, találkozás, viszony létezik 16) Amíg az ember megelégszik a dolgokkal, melyeket tapasztal s használ, addig a múltban él, pillanatának nincs jelene. Nincs egyebe, csak tárgyai vannak; a tárgyakat pedig az teszi, hogy voltak. Ami lényegi - a jelenben éljük, ami tárgyi - a múltban 17) A legnemesebb fikció is fétis, a legemelkedettebb fiktív érzelem is bűn. Az eszék nem trónolnak a fejünk fölött, miként nem lakoznak a fejünkben se, közöttünk járnak, s hozzánk lépnek; szánalmas, aki nem mondja ki az alapszót, de nyomorult, aki ahelyett, hogy kimondaná, az eszméket fogalommal vagy jelszóval szólítja meg, mintha az volna a nevük 18) Érzéseink "vannak"; a szeretet történik. Az érzések az emberben laknak; de az ember a szeretetében lakik. A szeretet nem tapad az Én-re, hogy aztán a Te csak "tartalma", tárgya legyen, a szeretet az Én és a Te között van 19) A szeretet: az Én felelőssége a Te iránt, ez adja azt, amit semmi érzelem nem képes adni - minden szerető egyenlőségét 2o) Kifürkészhetetlenül bennefoglaltatva élünk az egyetemes kölcsönösség áramában. A gyűlölet természete szerint vak; egy lénynek csak valamely részét lehet gyűlölni 21) Ez osztályrészünk magasztos szomorúsága, hogy világunkban minden Te-nek Az-zá kell lennie 22) Az Az: báb, a Te: pillangó. Csak épp nem mindig váltják egymást ilyen világosan az állapotok; az, ami végbemegy, gyakran mély kettőségben örvénylő, önmagával ölelkező eseménysor. Hol mi azt mondjuk: "messze, távol", ott a zulu mondatszót mond, mely ennyit tesz: "Ott, ahol az ember ezt kiáltja: 'Anyám, elvesztem!';" 23) A "természeti ember" elemi, szellemet ébresztő benyomásai és fölindulásai épp azok, melyek viszonyfolyamatokból - egy átellenben lévő személy élményéből -, illetve viszonyállapotokból - egy átellenben lévővel való együttélésből - származnak 24) A primitív népek életének titokzatos hatalma a mana, ill. orenda, melytő egenes út vezet a bráhmanhoz, annak ősjelentése szerint, s még tovább a varázspapiruszok és az apostoli levelek khárisz-ához. Érzékfölötti, természetfölötti erő 25) A primitív ember világának határát testi valójának élményei vonják meg, melyekhez, mondjuk, a halott látogatásai is "természetesen" hozzátartoznak; a nem-érzéki valóságot létezőnek, kézzelfoghatónak tekinteni - szükségképp értelmetlen dolognak tűnik a szemében. A mana mindig csak valamely hatás cselekvőjeként és hordozójaként jelenik meg; ez az, ami által, ha - mondjuk - egy varázskőben birtokolom, én magam is ugyanúgy hathatok 26) A mana: primitív absztrakció, föltehetőleg primitívebb, mint pl. a számok, de nem természetfölöttibb, mint azok. A magát nevelő emlékezet egymás mellé sorakoztatja a nagy viszony-eseményeket, az elemi megrázkódtatásokat; az, ami a létfönntartási ösztön számára a legfontosabb s a megismerési ösztön számára a leginkább figyelemre méltó, nevezetesen "az, ami hat", ez emelkedik k a leginkább, elválik minden egyébtől, önállósul; közben az, ami kevésbé fontos, az, ami nem közös, az élmények váltakozó másik személye (a "Te") háttérbe szorul, elkülönülve marad meg az emlékezetben, fokonként tárgyiasul, s lassan csoportokba, fajokba rendeződik; s harmadikként, hátborzongató elkülönülésben, néha még a halottnál és a holdnál is kísértetiesebben, de egyre inkább elutasíthatatlan világossággal támad a másik, "a mindig azonosként megmaradó" partner: az "Én". Az "ön"-fönntartási ösztön működéséhez éppoly kevéssé tartozik hozzá az Én-tudat, 27) mint bármely más ösztön működéséhez; nem az Én az, ami tovább akarja örökíteni magát, hanem a test, amely nem tud semmiféle Én-ről; nem az Én, hanem a test akar dolgokat létrehozni - munkaeszközt, játékszert -, a test akar "alkotó" lenni. Az Én az ősélmények, a vitális ősszók - Én alkotja Te-t, Te alkotja Én-t - széthasításából lép elő elemként a participium /melléknévi igenév szubsztantiválódása és hüposztazálódása után. Az Én-Te alapszó Én előtti; az Én-Az alapszó viszont az Én és az Az összekapcsolásából jött létre - Én utáni 28) Ha már egyszer előlépett a viszony Én-je, s létezővé lett a maga különvált mivoltában, sajátos módon éterivé s funkciószerűvé válik, s beköltözik abba a természeti ténybe, hogy a test környezetétől különvált, s fölébreszti benne az Én-szerűséget 29) Ha ezt a mondatot: "Látom a fát", úgy mondom ki, hogy már nem az ember-Én és a fa-Te közti viszonyt mesélem el, hanem megállapítom a fa-tárgy észlelését az ember-tudat által, akkor e mondat már fölállította a szubjektum-objektum közti korlátot; kimondatott az Én-Az alapszó, a különválasztás szava 3o

Az önkény vezette ember nem hisz és nem találkozik. Az önkény-ember hitetlen, nem tapasztal egyebet, csak nem-hitet és önkényt, célok kitűzését és eszközök kiötlését. Áldozat nélkül és kegyelem nélkül, találkozás nélkül és jelenlét nélkül, célokkal és eszközökkel átszőtt az ő világa 74) Minden valóság - hatás, melyben részt veszek, anélkül, hogy önmagamnak tulajdonítanám. Ahol nincs részvétel, nincs valóság. Ahol önmagunknak tulajdonítás van, nincsen valóság 77

Mert a tiszta viszonyba lépés nem azt jelenti, hogy mindentől eltekintünk, hanem hogy mindent a Te-ben látunk. Ha eltekintünk a világtól, ez nem segít Istenhez; ha a világra meredünk, az sem segít Istenhez; de aki a világot benne szemléli, az ő jelenlétében él 94

Az alámerülés csak azt akarja, ami "tiszta", ami lényegi, ami tartós, s minden mástól meg akar szabadulni; a középpontba gyűjtés, ami ösztönös, azt nem tartja tiszt8talannak, ami érzéki, periférikusnak, ami hangulati illékonynak - mindent be kell vonni, mindent be kell építeni. A szubjektum, mely az objektumtól elrúgja magát, hogy fölébe emelkedjék, magát szünteti meg, mint valót 1o8) Buddha, a "beteljesült" s a "beteljesítő" nem jelent ki semmit. E vonakodást, e "nemes hallgatást" 2 módon magyarázzák; elméletileg: mert a beteljesülés hozzáférhetetlen a gondolkodás és a kijelentések kategóriái számára; gyakorlatilag: mert a beteljesülés lényegi igazságainak föltárása nem lehet az igazi, üdvben való élet alapja. A 2 magyarázat összetartozik: aki a létezőt állítás tárgyaként kezeli, bevonja azt az Az-világ ösztottságába, antithetikájába - oda, hol nincs megszabadult élet 1o9) A szemlélt titokban, ahogy az élet valóságában is, nem az "így van" s a "nem így van" uralkodik, nem a lét s a nem-lét, hanem az Így-s-másképp, a lét-s-nemlét, a föloldhatatlan. Az osztatlan titokkal osztatlanul átellenben állni - az üdvösség előföltétele. És: ha egyike a céloknak, az út 11o) elvezethet hozzá, ha a cél, csak közelebb vezethet hozzá 111) Az ő útja is vmiféle eltekintés, tudomásul-nem-vétel; döntése, úgy tűnik, a Te-mondás képességének megszüntetésére irányul. A "Nagy Kocsi" hívei nagyszerűen ellentmondtak neki. Az emberek örök Te-jét szólították meg - Buddha 112) nevével nevezve meg azt. S eljövendő Buddhaként, a világkorszak utó Buddhájaként annak eljövetelét várják, ki beteljesíti a szeretetet 113) Nem tudok "világról", s "világi életről", mely az embert elválasztaná Istentől; amit így neveznek, az az elidegenedett Az-világgal való élet, a tapasztaló és használó élet 115) szorongás - a teremtmény moccanása a növényi biztonság s a szellemi kockázat birodalma közt 117) Mily sok minden van, ami nem képes áttörni a dologiság kérgét! 119) A világban minden Te-nek lénye szerint az a sorsa, hogy számunkra dologgá legyen, vagy legalábbis, hogy mindig újra belépjen a dologiságba.
Csak egyetlen Te van, mely lénye szerint soha nem szűnik meg Te lenni. Igaz, aki Istent ismeri, ismeri Isten távollevését is, az aszály kínját a szorongó szívben; de nem jelenlétnélküliségét. Csak mi nem vagyunk mindig jelen. Akár Ő-ként, akár Az-ként beszélünk Istenről, mindig allegóriákban beszélünk. De ha Te-t mondunk neki, akkor halandó értelem és jelentés által a világ töretlen igazságát emeljük szóvá 12o) A világban minden valós viszony kizárólagos; a Másik betör a viszonyba, és bosszút áll a kizáratásáért. Csak az Istenhez való viszonyban azonos a föltétlen kizárólagosság a föltétlen bezárólagossággal, melyben a Mindenség benne foglaltatik 121) Minden széfra benne foglaltatik az örök Te szférájában, ám az örök Te maga nem foglaltatik benne semelyik szférában se 123) Minden szférán át az egy jelenlét világít. Mert igazság szerint csak akkor létezik a kozmosz az ember számára, ha a Mindenség otthona lesz, szent tűzhellyel, melyen áldoz; s erósz csak akkor létezik a számára, ha lények az örökkévaló képmásáva lesznek számára, a velük való közösség pedig kinyilatkoztatássá; a logosz pedig csak akkor létezik számára, ha a titkot a szellem munkáival és szolgálatával szólítja meg 124)
- Kétféle magány létezik, attól függően, hogy mitől fordul el az ember. Ha magánynak nevezzük azt, mikor kioldozzuk magunkat a dolgokkal való tapasztaló és használó kapcsolatból (erre mindig szükség van ahhoz, hogy eljussunk a viszony, nem is a végső viszony, aktusához). Ha viszont magánynak a viszonytalanságot nevezzük, azt, akit elhagytak azok a lények, akikhez igaz Te-t szólt, azt Isten magához fogadja; nem úgy azt, aki elhagyta a lényeket. Csak aki azt a sóvárgást hordja magában, hogy használja a lényeket, csak az esik rabságukba; aki a jelenlét erejében él, az csak kapcsolódik hozzájuk 126) Csak akkor beszélünk vele, ha bennünk már megszűnt minden beszéd. Egy modern filozófus úgy véli, hogy minden ember szükségképp vagy Istenben hisz, vagy "bálványokban", azaz vmiféle véges javakban - a saját nemzetében, művészetében, hatalmában, tudásában, pénzszerzésében, "a nőn aratott mindig új győzelemben" - javakban, melyek abszolút értékké lettek számára, s közé s Isten közé álltak; s nem kell egyéb, mint hogy bebizonyítsuk előtte e javak nem-föltétlen mivoltát, s így "szétzúzzuk" a bálványt, 127) s a céljától eltévelyedett vallási aktus önmagától visszatér a neki megfelelő tárgyhoz. Csakhogy az ember viszonya ahhoz a "rész szerint való létezőhöz", amely élete, értékei trónusára tolja föl magát, s az örökkévalóságot félretaszítja, ez a viszony mindig valamely Az, vmely dolog, öröm-tárgy tapasztalatára és használására irányul. Ugyanis csak e viszony képes eltorlaszolni az Istenre irányuló tekintet útját az áthatolhatatlan Az-világ által; a Te-t kimondó viszony mindig újra megnyitja azt. A megszállottat úgy lehet meggyógyítani, hogy a kapcsolódásra ébresztjük s neveljük, nem pedig úgy, hogy megszálottságát Isten felé tereljük 128) Aki a megmérhetetlen sorsan fölizzva egy népnek szolgál, ha hajlandó átadni magát neki, Istent véli. De akinek a nemzet bálvány, melynek mindent alá akar vetni, mert annak képében önnön képét magasztalja föl - azt hiszitek, elég, ha elveszitek kedvét tőle, s máris az igazságot szemléli? Mi köze a rablás s kincstárba gyűjtés kéjének a jelenvaló jelenléte öröméhez? Aki a helyettesítés által tért meg, annak "van" most egy fantomja, melyet Istennek nevez 129

Bíró Dániel utószava - Az objektivitásában, tárgyiságában nyugvó Az-világ azért szilárd, mert teremtett. Rosenzweig: a Teremtó felől nézve ugyanoly dialogikus közvetlen. "Az, ki halált s életet hoz" - így szól az ima.
Buber a fölfedezés örömétől mámorosan mindent, minek nincs helye az Én-Te viszonyban, a holtak közé utasít 172) A megváltás csillaga: a lélek mindig újra születése. Az Az az, ami még kint van. A "még" lehetőség, hogy az Az-ról mint a szeretet cselekedete által még még el nem ért való. Az Az a múlthoz tartozik. Az az épp az, ami már megvan. A ember saját halálát csak a másik halálának analógiájára képes elképzelni, úgy, hogy "Én"-je Az volna, ha meghalna. A halál része az Az-nak, az egyest elvezeti egyes mivoltának kiteljesedéséhez, a "megtörtént véglegességhez. De az Az nem halott, hanem teremtett, s az ember öröklétet adó cselekedete elé emelkedik 173)

Folytatjuk

Feltétlen igazság?

2011-03-03T02:04:00.001-08:00

Nagy utazás

2011-02-27T12:42:00.000-08:00

Fáradtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál,
Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz,
Az a régi égi láz, amivel beléptél, s megszerettelek?

Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved, égi láz, a bizonyos égi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Mivé legyek most nélküled?
Hová megyek így nélküled?
Te meg csak ülsz, fáradtnak tűnsz,
Tovatűnt szép ígéretek, nélkülük én hová legyek?

Nagy utazás, a vonatunk újra indul,
Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz,
induljunk el hát megint,
Gyere velem most az ígéret szerint!

Nagy lesz az út, de mi ugye mégse várunk?
A vonatunk nekilódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz,
Tőled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én.

Elindulunk, elindulunk, az éjbe megy a vonatunk,
S az éjszaka, az éjszaka, a puha testű éjszaka,
Vonatunk kattogó zaja.

Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad.
Egy utazás az életünk, azt mondtad hát, megint megyünk,
Nagy utazás az életünk...

Tánc

2011-02-27T12:24:00.000-08:00

Simon Goinard Phelipot

Te, én, ő

2011-02-24T09:12:00.000-08:00

Nem tudunk szépen megöregedni
se te, se én, se ő
macskajátékot játszik veled
a rosszindulatú idő
Férfiból banyát képez,
asszonyból obsitost
nézd meg nagyapád tiszta vonásait
és elrettenve nézz tükörbe most

Zene

zene szól az állatszemekben
ahol a hallás sérthetetlen

Károlyi Amy, '84; a képen Weöressel

Időnk szeretete

2011-02-22T13:17:00.000-08:00

William Morris preraffaelita illusztrációja

..
Ez a kor nem boldog, ezt mondja e nagy víz
ez a kor hálátlan, suttogják a szelek
bővebben élnek most, bár érdemtelenek
dölyfösek, pazarlók, hiúk az emberek.
Vérünket áldoztuk ezért az országért
mondják elfelejtett árnyak, volt emberek.
..
örökké nem élünk, óvjátok a jelent
szebb legyen, jobb legyen és emberségesebb
..

..
érett renddel élni: ez az örökségünk
megszabadulni a magyarázatoktól
ékesszavú, túlélt nagy-nagy csalásoktól.

Igazság és élet mindig tapintható
véges, önző léttel soha föl nem éred
szűkre húzott szemmel, hideg tekintettel
semmi sem látható.
..

részletek Tamás Aladár Balaton-parti üdülés
és Örökösöm: a század c. '84-es verseiből

Hangulat

2011-02-21T12:17:00.000-08:00

Nicola de Luca képe

S a lények, a bármik, ahogy kiváltak

és külön-létükbe fogtak tenálad,

nem így lesznek-e általánosabbak,

még azzal is, hogy miattuk feladtad

van abban is valami rendhagyó,

ahogy bármi telibe-mondható.

Tandori Dezső: A nyárvég-szabály, 1984

Kitagava Utamaro: Olvasó nő, 179o

Balogh Sándor: Lejtőn

Tanulság

2011-02-20T13:34:00.000-08:00

(számos évtized után)

Mert bárhol állsz, a világ közepén,
a te világod legközepén állasz:
a lét a kérdés és te vagy a válasz,
a világ: ők, és csak te vagy: az én.

Okot keres, indokot vár az elme:
a mindenség, a társadalmi rend
formál kívülről, amíg odabent
készülsz eszmékre, tettre, szerelemre.

A célunk: szépség, jóság, értelem;
az ellenségünk az embertelenség,
fegyverzetünk a méltóság, a szentség,
hogy mi legyünk úrrá az életen.

És amikor majd betelt az idő
úgy léphessünk az időtlen örökbe,
hogy példánk példaképen örökölve
maradjon meg, mint éltető erő.

Akinek immár nincs határsorompó
lét és öröklét közt, ki félelem
nélkül éli a tett s a szerelem
gyönyörűségét, tudja: nincs múlandó

s kellő szavakkal tanító lehet
(jogosítják a sokkalandú évek)
és tanúsíthatja: az emberélet
erkölcsi példa, szépség, szeretet.

Hegedüs Géza verse, 1984

Toshiyuki Enoki Amor fati c., kissé klimtes képe, 2ooo:

Pillangókisasszony

2011-02-18T01:16:00.000-08:00

Cso-cso-szan: Sírni, de miért? De mért?
Semmi bizalmad nincsen?... Halljad:
Lásd, egy szép nap végre
Füstfelhő száll az égre,
Ott a távoli láthatáron
Hajó jön habzó áron,
Vakító szép színben
Surran most a révbe.
A vezényszó harsan,
Látod? megáll szép lassan.
Nem megyek én elébe,
Nem én,
Azt mondom, szépen, csendesen várom
A dombon,
A vágyakozás nem égeti szívem,
Csak várom híven...
Ott lenn a város telve tarka néppel,
Egy pont, egy pici hangya,
Egy férfi a dombra lépdel,
Ki jön ott? Ki jön ott?
Ím hallatszik a hangja,
Mit is mond? Mit is mond
Így kiált: Butterfly!
Tisztán megértem...
Ám én egy szót sem szólok,
Hadd rejtsenek a lombok,
Bujósdit játszom és úgy félek,
Hogy nyomban meg kell halnom...
Ő akármeddig hívhat százszorszép neveken
Te icipici asszony, te áprilisi illat,
E szép neveket mind ő adta nékem...
Mindez úgy leszen, mintha csak most lenne...
Ám félj, ha szíved gyenge,
Én híven bízom benne
És várom!...

A mama cicája

2011-02-15T08:09:00.000-08:00

A. Capel

Vannak, akik érzik az esőt. Mások csak megáznak.

2011-02-10T11:05:00.000-08:00

Some people really feel the rain
and some just get wet...

Az idő keze nyoma

2011-02-07T08:13:00.000-08:00

Szomjoltás

2011-02-06T11:17:00.000-08:00

Aba-Novák Vilmos: Itatás a gémeskútnál, 1927, Pécs - Janus Pannonius Múzeum

Napáldozat

2011-01-31T09:28:00.000-08:00

Téged

2011-01-29T07:06:00.000-08:00

Nem képzelni közelebbre téged
és messzebbre sem
oda képzelni téged ahol vagy
mert tényleg ott vagy

Nem képzelni idősebbnek téged
és fiatalabbnak sem
sem nagyobbnak sem kisebbnek
sem hevesebbnek sem hidegebbnek

Rád gondolni és vágyódni utánad
látni téged
szeretni téged
olyannak amilyen tényleg vagy

Guantanamói parasztlány

2011-01-23T05:32:00.000-08:00

Egyenes derékkal jöttem
Onnan, hol nőnek a pálmák.
Mielőtt meghalok, lelkem
Versekben osztja el álmát.

Yo soy un hombre sincero
De donde crece la palma
Y antes de morirme quiero
Echar mis versos del alma

Mi verso es de un verde claro
Y de un carmín encendido
Mi verso es de un ciervo herido
Que busca en el monte amparo

Con los pobres de la tierra
Quiero yo mi suerte echar
El arroyo de la sierra
Me complace más que el mar

Guantanamera, guajira

Vö.: magy., ang., cseh wiki

Szerelmes dal

2011-01-05T09:18:00.000-08:00

Antonín Klučka: Lány rózsával

Ten kratičký sen se mi k ránu až zdál

Před probuzením a já spát chtěla dál

Zamilovaná

A pozemský čas v ten moment ztratil svůj krok

Ten okamžik trval celý světelný rok

Já byla jiná, tak náhle jiná

Zamilovaná

A jen protivný strach mně tížil ten ráj

já už v podvědomí pila studený čaj

Nemilovaná

A jenom studené slunce má v záclonách kout

Pár nečtených knih mi musí připomenout

Jsem stále stejná, tak stále stejná

Nemilovaná

Jen z rádia hlas těší nás předpovědí počasí

Jenom ten hlas a nikdo víc nemluví

Když češu si vlasy

Já měla pocit, jako bych byla za školou

Jako vyhrát milion za noc minulou

Zamilovaná

Tak chyť mi ten sen a přijď, zavolej

A odpusť mi vše, na nic víc nečekej

Já už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná

Nad hlavou vesmír a pod nohama zem

Jsem stále stejná, a přece jiná jsem

Zamilovaná

Kde teď můžeš být, že nesedíš vedle mě

Až tě dnes potkám, snad překvapí tě příjemně

Že už jsem jiná, tak náhle jiná, zamilovaná

Az a rövidke álom ébredés előtt

Egész reggelig tartott

s én aludni akartam tovább

Szerelmesen

S a földi idő akkor elvétette a lépést

S az a pillanat egy fényévig tartott

Más voltam, oly hirtelen

Szerelmesen

És az az undok félelem a boldogságot elrontotta

félálomban már hideg teát ittam

Nem szeretve

És csak a hideg napfény búvik a függöny redőiben

Néhány olvasatlan könyv figyelmeztet

Mindig ugyanaz vagyok, olyan egyforma

Szeretetlen

Csak a rádió hangja, az időjárásjelentés derít kedvre
Csak az a hang, és senki más nem szól
Mikor fésülködöm
Olyan érzésem volt, mintha lógtam volna a suliból
Mintha megnyertem volna múlt éjjel a főnyereményt
Szerelmesen
Csípd el hát az álmom s gyere, hívj
Bocsáss meg mindent, ne várj semmi másra
Már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen

Fejünk fölött az űr, lábunk alatt a föld
Mindig ugyanaz vagyok, és mégis más
Szerelmesen
Hol lehetsz, hogy nem ülsz itt mellettem?
Ha találkozom ma veled, kellemesen meglep tán
Hogy már más vagyok, oly hirtelen, szerelmesen

Refr.

Ha...

2011-01-05T07:55:00.000-08:00

Kup mi den, kup mi noc, a já ti koupím svítání,

/Vedd meg nekem a napot, az éjt, s én megveszem neked a hajnalt,

kup mi smích, kup mi pláč, a já ti koupím toulání,

/vedd meg a nevetést, a sírást, s én neked a bolyongást,

až budem to mít, tak budem si žít.

/majd ha meglesz, klassz lesz.

Kup mi mrak, kup mi déšt, a já ti koupím náledí,

/Vedd meg nekem a borút, az esőt, s én megveszem neked a fagyot,

kup mi smích, kup mi žár, a já ti koupím souhvězdí.

/vedd meg a nevetést, a fényt, s én neked a csillagokat.

Až budem to mít, tak budem si žít,

/Ha majd meglesz ez is, jól fogunk élni,

já dobře vím, že štěstí se neprodává.

/bár jól tudom, a boldogság nem eladó.

Já ti dám víc než mám,

/Többet adok néked, mint amim van,

víc než máš, když jsi sám,

/többet, mint amid van, ha egyedül vagy,

dám ti lásku co mám,

/szerelmet adok, amim van,

dáš mi lásku co máš, co máš.

/szerelmet adsz, amid van, amid van.

Kup mi stín, kup mi tón, a já ti koupím vzdálenost,

/Vedd meg nekem az árnyékot, a hangot, s én neked a távolságot,

kup mi rok, kup mi čas, a já ti koupím přítomnost.

/vedd meg az évet, az időt, s én neked a jelent.

Až budem to mít, tak budem si žít,

/Ha birtokunkban lesz, akkor jól fogunk élni,

já dobře vím, že štěstí se neprodává.

/jól tudom én, a boldogság nem eladó.

Refr.

(Fülöp) Lenka Filipová

Szebb időkre várva

2011-01-04T05:30:00.000-08:00

Peder Severin Krøyer Felesége, Marie a rózsakertben, 1893

Alattam fák

2010-12-25T13:18:00.000-08:00

Fiatal barkóscinege

Alattam fák,
Fölöttem a Hold,
Kitárt karok,
Most úgy suhanok.
Álom-erő
Húz hazafelé.

A lámpasor
Egy sárga fonal,
Alattam most
Egy város rohan.
Álom-erő
Húz hazafelé.

Húz, vonz valami,
Hogyan tudnám elmondani,
Barátom, hogy érts.

Kitárt karok,
Úgy serceg a Hold,
Lelkembe most
Úgy suhanok
Hazafelé -
Az életem a szellemeké.

Für Anikó

Szeretettel kívánunk szép karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új évet minden kedves barátunknak, ismerősünknek és látogatónknak.

2010-12-24T04:56:00.000-08:00

Rogier van der Weyden 1445-8 közt festett Jézus születése Berlinből

Sötét van és hideg

2010-12-22T14:23:00.000-08:00

Miért az éj?
Miért a fény,
a virág? Mért
múlik a szépség?

Félek
vissza-
nézni.

Hajnal, hattyú, horgász

2010-12-20T00:28:00.000-08:00

L. Malkiewicz fotója

Maurice Ravel: A hattyú

Vörösbegyek - Lesz mit enniük?

2010-12-12T09:41:00.000-08:00

/A fényképek a http://www.fotocommunity.de/Natur oldalról.
A fotók készítőinek neve a képek megnyitásakor jelenik meg.

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

2010-12-10T13:06:00.000-08:00

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, – remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Emberségünk próbája

2010-11-29T11:01:00.000-08:00

"Fejlettségünk, kulturáltságunk igazi próbája a szegényekről való megfelelő, azaz tisztességes gondoskodás.

S. Johnson gondolata és a kép forrása: http://apothegms.wordpress.com/

Két prágai felvidéki magyar

2010-11-28T08:32:00.000-08:00

- Blaskovics Éva

és

- Lőrincz Zsuzsa képei

Csodálatraméltó fenség s pusztító hatalom

2010-11-24T13:06:00.000-08:00

National Geographic-fotók: egy ciklon közepe s villám csap le a New York-i kikötőbe

On yksi /egyikünk

2010-11-23T12:57:00.000-08:00

Albert Edelfelt Magdolna c. képe 187o-ből - köszönettel aikatherinenek

új napra virradt,
és este lett megint,
pihenni vonz már
a hideg föld.

minek dacolni?
előbb vagy utóbb
úgyis elnyugszunk.
segítsél uram!

sat.

Vigyázz a madárra!

2010-11-22T12:07:00.000-08:00

A képen egy halászsas /Pandion haliaetus.
A dalt itt Ruzsa Magdi énekli, eredetileg pedig Révész Sándor.

Üllői-úti fák

2010-11-21T10:48:00.000-08:00

Pólya Tibor: Őszi eső a körúton

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

Kosztolányi Dezső

Bölcsődal

2010-11-21T03:05:00.000-08:00

Borúth Andor: Krisztus születése, 19o4/5, München

Mozart: Wiegenlied

Schlafe, mein Prinzchen, schlaf ein
Es ruh'n Schäfchen und Vögelein
Garten und Wiesen verstummt
Auch nicht ein Bienchen mehr summt
Luna mit silbernem Schein
Gucket zum Fenster herein
Schlafe beim silbernem Schein
Schlafe, mein Prinzchen, schlaf ein
Schlaf ein, schlaf ein

Auch in dem Schlosse schon liegt
Alles im Schlummer gewiegt
Reget kein Mäuschen sich mehr
Keller und Küche sind leer
Nur in der Zofe Gemach
Dröhnet ein schmelzendes ach
Was für ein Ach mag das sein
Schlafe, mein Prinzchen, schlaf ein
Schlaf ein, schlaf ein

Wer ist beglückter als du
Nichts als Vergnügen und Ruh
Spielwerk und Zucker vollauf
Und auch Karossen im Lauf
Alles besorgt und bereit
Dass nur mein Prinzchen nicht schreit
Was wird da künftig erst sein
Schlafe, mein Prinzchen, schlaf ein
Schlaf ein, schlaf ein

Hayley Westenra énekli

Sokszor elfelejtjük azokat dolgokat, amikre emlékeznünk kéne, és sokszor emlékszünk olyanokra, amiket feledni volna jobb

2010-11-19T00:14:00.000-08:00

Közel Hozzád, Uram

2010-11-14T06:23:00.000-08:00

A gömöri Kovács Attila közép (I) c. fotója fölhasználásával

Elhagyott kereszt - Összeomlás előtt

2010-11-14T01:15:00.000-08:00

Nagy László /*1942 pasztellképei

Búcsúzik a lovacska

2010-11-13T13:41:00.000-08:00

...
ordast meghatna, embert soha
gazdátlanul itt ül a téboly
...
soha nem old el végzetemtől
szerelmem, irtózatom
emlék, se ábránd
óvásra szívem ereje kevés
a törvény kemény
e pörben
aludtvér kokárda a szám

...

Nagy László 1963-ban megjelent verséből a fönti sorok. A teljes vers itt: Irodalom-birodalom

Valkűrök tánca - merényletkísérlet Hitler ellen 1944 július 20-án

2010-11-12T15:16:00.000-08:00

Über allen Gipfeln

/ A hegy fölött hallgat

Ist Ruh,

/ a menny.

In allen Wipfeln

/ Alig egy sóhaj

Spürest du

/ ha lebben

Kaum einen Hauch;

/ a lombok közt fent.

Die Vögelein schweigen im Walde.

/ Elcsitult az erdei madárka.

Warte nur, balde

/ Várj sorodra,

Ruhest du auch.

/ s te is pihensz.

Goethe's Wandrers Nachtlied

/ A vándor éji dala - ford. sat

- a fönti címre kattintva több más fordítása is olvasható a versnek:
Tóth Á., Kosztolányi, Móricz, Szabó L., Weöres, Tandori...

Óvd őket, Ég!

2010-11-07T11:44:00.000-08:00

Nehéz az eget

tartani, ugye,

ó, Atlasz?!

De lennél csak

szerelmes,

anya,

viselnéd egy

család gondját,

tudnád azt is,

milyen az:

boldognak lenni

mindezzel együtt!

sat.; a szobor a világhálóról. Megköszönnénk, ha valaki tudná s megírná az alkotóját és helyét.

Angyali karokban

2010-11-05T13:34:00.000-07:00

Spend all your time waiting
For that second chance
For a break that would make it okay
There's always one reason
To feel not good enough
And it's hard at the end of the day
I need some distraction
Oh beautiful release
Memory seeps from my veins
Let me be empty
And weightless and maybe
I'll find some peace tonight

In the arms of an angel
Fly away from here
From this dark cold hotel room
And the endlessness that you fear
You are pulled from the wreckage
Of your silent reverie
You're in the arms of the angel
May you find some comfort there

So tired of the straight line
And everywhere you turn
There's vultures and thieves at your back
And the storm keeps on twisting
You keep on building the lie
That you make up for all that you lack
It don't make no difference
Escaping one last time
It's easier to believe
in this sweet madness oh
This glorious sadness
that brings me to my knees

In the arms of an angel ...

Várjál csak mindig
a másik esélyre,
egy fordulatra, ami rendbehozná ezt,
mert mindig van egy ok
Nem eléggé jól érezni magad
nehéz a nap végén
Szükségem van valamire, ami eltereli
a figyelmet. Ó, kellemes pihenés
Az emlék a vérből tör fel
Hagyjatok, hadd legyek üres
és súlytalan, és talán
megnyugszom ma éjjel

Angyali karokban
szállni innen el,
ebből a hideg sötét szállodai szobából
A végtelenség az, ami riaszt
Kiszabadulsz a romjai közül
a csöndes álmodozásnak
Az angyali karokban
talán békét találsz

Oly fárasztó az egyenes irány
Bármerre fordulsz,
keselyűk és rablók mögötted
És a vihar örvénylik tovább
Te pedig folytatod a hazugságok gyártását,
hogy mindent megkaptál, ami hiányzik
Nincs benne semmi különbség
Elfut a maradék idő
Könnyebb hinni
ebben az édes bolondságban
Ez az isteni bánat az,
ami térdre kényszerít

Refr.

Szélkiáltó - Robert Burns: Mary Morison

2010-11-03T11:35:00.000-07:00

A költő szobra a Centrál Parkban J. Steel műve 188o-ból.

Detrekő

2010-11-01T02:55:00.000-07:00

A Pálffyak által a XVII. sz. első felében Detrekőváralján építtetett, eredetileg reneszánsz négyszögletű saroktornyos kastély ma levéltár.
A Szeplőtlen Fogantatás-kápolnája a nyugati szárnyában csak megadott időben a levéltár alkalmazottjának kíséretében látogatható.

A fenti képen madártávlatból északról, a középsőn jobbra látható a falutól északra, a Kis-Kárpátok nyugati oldalának egyik ormán épült "palóc vár", amely a Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc asszonyokat óvó fészek volt, mígnem az osztrákok 17o6-ban szét nem lőtték.
Szép kilátás nyílik innen a Morva völgyére, Erdőhátra - még este, sötétben is. Hasonló élményben lehet részünk a közeli, néhány mérfölddel északabbra található Éleskő és Korlátkő, vagy a délibb (Pozsony-)Borostyánkő várainak romjaitól is.

Vö.: wiki, térkép + más is a Kis-Kárpátok keleti lejtőin

Lélekmadarak

2010-10-31T01:15:00.000-07:00

tág tüdejű tavasszal
énekeltek reménnyel
szálltak a nyárral
és mint a lélek
szállnak el
a hulló levelekkel
gazdag ősszel az eljövendő embertelen fagy elől

Lunk Júlia képe

Összhang

2010-10-30T11:33:00.000-07:00

Rjúityi Szakamoto /Ryuichi Sakamoto - 坂本龍 filmmuzsikája

A naplemente-képet a dél-indiai Rams készítette.

A mennybe vagy a pokolba vezető úton?

2010-10-29T15:00:00.000-07:00

Led Zeppelin: Lépcső ...

Van nő, aki biztos abban, hogy minden érték, ami fénylik

és biztosít magának egy lépcsőt a mennybe

Amikor fölér, tudni fogja, mégha a boltok zárva lesznek is mind,

hogy csak egy szavába kerül, s megkapja azt, amiért jött

Óh, óh, vesz magának egy lépcsőt a mennybe

Ott a tábla a falon, de azért biztosra akar menni,

mert a szavaknak, ugye, néha két jelentése is van

Az egyik fán a patak mellett ül egy madár, amelyik mindig dalol

Az ember néha gyanakvó

Óh, ez elgondolkodtat

Elfog egy érzés, amikor nyugat felé nézek,

s a lelkem kiált, indulni vágyik

Képzeletben már láttam a füstkarikákat a fák közt

és azok hangját, akik állva nézik

Óh, ez valóban elgondolkodtató

És azt suttogják, hogy nemsokára, ha mindnyájan azzal a dallal hívjuk,

a dudás észre térít bennünket

És új nap virrad majd azokra, akik oly régóta talpon vannak

És az erdőben visszhangzik majd a nevetés

Ha megmozdul valami nálad a sövényben, ne ijedj meg,

csak a tavaszi nagytakarítás az, a Majális királynőjének

Igen, két irányba is lehet menni, de hosszútávon

még lesz idő arra, hogy az ember a másikat válassza

Ezen töprengek

Zúg a fejed, és ez nem fog elmúlni, ha nem tudnád,

a dudás hív, hogy csatlakozz hozzá

Drága hölgyem, hallja, ahogy fúj a szél? És azt tudta-e

hogy az ön lépcsője ezen a suttogó szellőn nyugszik?

És ahogy mint a szél megyünk lefelé az úton,

az árnyékunk a lelkünk fölé magasodik

Ott megy a hölgy, akit mindnyájan ismerünk,

aki fehér fénnyel ragyog és azt akarja megmutatni

hogy még mindig minden arannyá változhat

És ha az ember nagyon figyelmesen hallgat

a dal végre eljut hozzá

Amikor minden eggyé válik és egy mindenné,

légy kemény, hogy ne fújjon el a szél

És vesz magának egy lépcsőt a mennybe